Székes-Fejérvári Naptár, 1929
Szépirodalmi rész
— 30 — le a feltámadásról, az ui életről és fejlődésről és az állam legalább közvetve ne nyújtsa feléjük segítő kezét ' éppen úgy nem következik az elmúlt idők szomorú jelenségeiből ugyanez a szövetkezetekre nézve semígy fogva fel a szövetkezeti mozgalmat és a viszonyt a szövetkezetek és az ipari, valamint kereskedelmi j vállalatok között, — nem az ellentétek kiélesitését, nem az ipar és kereskedelem elnyomását jelenti a szövetkezeti mozgalom, hanem a jogos érdekek minden téren való védelemben részesítését és tisztességes, nemes versenyrekelés utján mindenki számára egy boldogabb jövendő kiküzdését. Pannika Karácsonya. Karácsony este volt. Az utcákon élénk volt a forgalom. Itt-ott csomagokkal és sok-sok édességekkel megrakodva siettek haza az emberek. Zimankós idő volt, nehéz ólomszinü i fellegek borították az eget. R kirakatok { kápráztató fénnyel, sok-sok csillogó I karácsonyi cukorkákkal tele csalogatták; oda a járókelőket. Mindenki készülődött ■ a Karácsony estére; akár szegény, akár j gazdag, egyformán érezték a szeretet ünnepének közeledését. Mély bugással jelentette a gyár szirénája a munka befejeztél Utána kis csoportokba verődve özönlöttek ki kapuján az emberek. Fáradt arcukra mély barázdát szántott a gond. Ki-ki élénken beszélgetve, ki-ki szótlanul a maga gondolatába elmerülve. Horváth János egy kis csoporttal, — akik arra laktak amerre ó — a megszokott utón hazafelé indult Szótlanul lépkedtek, nem volt miről megkezdeni a beszélgetést. — János bácsi! — szólt az egyik, hogy megtörje a szótlanságot —, gyüjjön, raegiszunk egy pohár bort, legalább egy kicsit felfrissülünk tőle. — Megígértem az asszonynak — mondta Horváth —, hogy ha kijövök | a gyárból, sietek haza. De elébb akarok a kislányomnak valamit venni a kará-' csonyfára. — Hát hiszen ami azt illeti, mi sem akarunk ott maradni reggelig, meg-1 isszuk és megyünk haza. A többiek bólintottak. Horváth arra i gondolt, hogy bizony egy pohár bor jól esne, de ilyenkor követni szokta a második, harmadik ... Nem, ndm megy be . . . Megígérte az asszonynak, hogy siet haza. Meg azután a kislány, a Pannika is várja, hogy mit hoz neki^a kis Jézus. R korcsma elé értek. R többiek készülődtek, hogy bemenjenek. — Na, gyüjjön be János bácsi. Nem fog magának sem ártani egy pohárral, no,meg legalább együtt megyünk hazáig! Horváth küzködött magával. Borivó ember volt. Szerette nagyon a társaságot és ezért sokszor veszekedtek az asszonnyal. Az utóbbi időben azonban nem igen járt korcsmába, mert a nélkülözés nem engedte meg ezt neki Azonban hogy most a többiek unszolták, tépelődőtt; be menjen-e, vagy sem. Csak egy pohár borra, aztán siet haza. — Na jó, hát egy pohár borra, nem bánom. Bementek. Leültek egy asztalhoz és máris ott állt előttük a bor. János bácsi megitta borát, menni akart. Az egyik fiatalabb társa, hozatott egy litert az asztalra. Ezt még megisszuk, oszt megyünk. Várjon még egy kicsit János bácsi! Van még elég idő! Leültették újra. A bor megeresztette a nyelveket, melegebb hangulat kerekedett. Aztán jött még egy liter . . . még egy ... és igy tovább . . . Egy kis szegényes külvárosi lakásban pislogó lámpafény mellett várta haza Horváthné az urát. Az óra már 8-at
