Székes-Fejérvári Naptár, 1928
Szépirodalmi rész
- 79 -Uj üzlet. — Hol bujkálsz már hetek óta ? Nem látunk sehol ? — Hja, barátom, én bútorkereskedő lettem! — Úgy? és jól megy az üzlet? — Még nem tudom. Eddig egyelőre csak a saját bútoraimból adogattam el! Az uj gazdag. Az uj gazdag felkeresi tüdős barátját, aki könyvtárszobájában fogadja. — Éppen Goethét olvasom, — mondja a tudós., — És mit irt ? — kérdezi az uj gazdag. Egy kis különbség. — Mi a különbség az ügyvéd és az ügyész között ? — Az ügyvéd fiskális, az ügyész — konfiskál is. A kúra. — Tadja, öregem, én is voltam kopasz és hogy a hajam megnőjjön, állandóan tejet ittam. — Nagyszerű. Ezt én is megpróbálom. — Azt hiszem, hogy önnek már nagyon késő. Én a kúrát akkor kezdtem, amikor születtem ; még pedig az anyatejjel. Adám, hol vagy? * Tanító (magyaráz^: Lássátok gyermekek mikor Adám megszegte az Ur parancsát, megijedt, nem mert megjelenni az Ur előtt,,azért az Ur maga hivta, így szólván: — Ádám, hol vagy ? Kiss Ádám (sirva a pad alól): Tanitó-óó-ó ur kérem, leesett a gri-gri-fflim-im és ne-e-m talá-álom meg-eg. Brü-hü-hü. Nagy meglepetés. Juci: Ismered jegyesemet ? Éva; Hogyne, hiszen legutóbb őt kosaraztam ki. Az erkölcsvédő rendelet hatása. Egy terebélyes kofa éktelen káromkodásra fakad. Ezt meghallván a rendőr, megszólítja: — Hogy mer így beszélni? Nem tudja, hogy nem szabad káromkodni? — Hogy mer maga megszólítani, hiszen tudhatná, hogy tilos a nőket az utcán megszólítani ! — vág vissza a kofa. Kétértelmű bók. Lány: A férfiak udvariatlanok. Mindig életkorom után érdeklődnek s az egészben a legjobb, hogy ha megmondom nekik — nem hiszik el. Ezentúl születési anyakönyvi kivonattal fogok járni. Fiú: Biztosíthatom, hogy — nem sokáig l A különleges kaland. Berlinban azt kérdezi egy vidéki német fővárosi barátjától, hogy hol lehetne része valamilyen egész különös kalandban. — Eridj a sörházba, — feleli a barátja, — ülj le egy asztalhoz és énekeld el hangosan a — Marsaillest. A tanulás. — Legnagyobb sajnálatomra holnap délután nem jöhetünk el a teadélutánra. — Miért? — Mert leckét veszünk. Feleségem énekelni anul. , — És ön? — Én meg tanulom őt hallgatni. Jószivü kis hamis. Mama: Gyuluska, ki vitte el azt a darab süteményt, amely az asztalon volt? Gyuluska: Odaadtam egy szegény kis tiunak, aki nagyon éhes volt Mama: Óh drága gyermekem, te nemes lélek, te arany, szív ! És ki volt az a fiú ? Gyuluska : Én, mamám !
