Székes-Fejérvári Naptár, 1928

Szépirodalmi rész

íj ózó tekintetekre, amelyek a lelke mélyéig hatottak. Megkeményitette szivét és kopogtatott.

Egymással szemben ült a patikusné és a detektív. Az asszony zsebkendője sarkával nyomogatta szeme sarkát, mindig ki-kivánkozott egy*egy könny, pedig az a hűtlen kutya, (hogy miért éppen a hűség szimbólumát választotta megbélyegzésül férjével szemben, azt maga sem tudta) bizony nem érdemli meg a kesergést. Úgyis csak gondolatban szapulta a patikust.

Mialatt a detektív vigasztalta paciensét és merész fantáziával ecsetelte követendő eljárását, az alatt az aszszony sírásra görbült szájjal csak a »hűtlen kutyára« gondolt, aki biztosan most ott térdel azelőtt a kígyó előtt. Hej, hogy megtudná tépni azt a kígyót. De nem teszi. Biztosan rá mondanák, hogy féltékeny, fut az ura után. Nem bizony. Ha mindjárt a szive is szakad bele. A hálátlan. Milyen jó túrós malcsikot csinált neki pedig és hogy tudott falni belőle. Szinte öröm volt nézni, amint a sovány bendőjében eltűnt a nagy halom tészta. No várj csak. Az a hogyishivják biztosan még főzni sem tud, nemhogy a malcsikot, a kedvencedet tudná sütni. Omlós is legyen, cukorral meghinteni, mazsolát fölé. De jönnél még vissza. Maga elé képzelte az urát, amint térden csúszva jön elé bocsánatért esedezve. O büszkén elfordítja a fejét. A patikus tépi a haját, igér, esküszik — és akkor ő kezét nyújtja bocsánatra

— De addig azért is válók — riad fel álmodozásából. Bundás uram is a követendő eljárás végére ért.

— Nagyságos asszonyom bízza csak rám. Diszkrét és finom leszek, de bizonyitékot szerzek bármi áron.

— Bármi áron/5

— Ne méltóztassék pénzre gondolni. Hitvány anyagiak nnm érdekelnek. Nem mondom esetleg, hogy

itt, vagy ott némi költségem nem akad.

— ravaszul pislog az asszonyra. — de pusztán készkiadásaimról lehet szó, szolgálatomért, — ez lovagi kötelességem — nem számitok pénzt

A detektív felkelt az asztaltól és a szekrényhez ment, ahonnan az egyik fiókból egy vörös parókát, fekete bajuszt és egy revolvert vett elő.

— Istenem revolver — riadoz az asszony — csak nem akarja magával vinni. Esetleg valami baj lesz.

— Ne féltsen engem asszonyom.

— Nem is magát féltem.

— ]a igen. Kedves férjének a hajaszála sem fog meggörbölni. Ezzel a jószággal csak ütni lehet, — mutatja a kivénhedt, rozsdás jószágot

Az asszony félve húzódik el.

— Ne féljen asszonyom, ez hozzátartozik a mesterségemhez— De kérem tapintattal.

— Erről én hires vagyok — hajlong a derék bünügyőr és az ajtóig kíséri az asszonyt- Amint becsapódott mögötte az ajtó, Bundás uram vissza jött és nagy léptekkel fel alá kezdett sétálni a szobában- Kezeit dörzsölte, szemei, a szürke semmitmondó szemek csillogtak.

— Micsoda ügy, micsoda ügy. Biztos, hogy róla, a zsenijéről fog beszélni az egész város. S ki tudja. Talán még fönt is hirt kapnak róla, a fővárosba viszik — detektivtestület élére. Képzeletben látta magát fényes uniformisban. Előtte titkára hajlong,

— a folyosón a detektívek egész raja sorakozik. Intézkedésére, irányítására várnak.

nyílik az ajtó. A patikusné feje jelenik meg.

— Bundás uram, amint Ígérte, a legszigorúbb titoktartás.

— Bizhat bennem asszonyom — hajlong előzékenyen.

— Senkinek egy szót sem erről?

— Inkább kerékbe töretem magam, de egy szót el nem árulok.