Székes-Fejérvári Naptár, 1928
100 esztendős jövendőmondó
— 21 Százesztendős jövendőmondó. Ismét fordult egyet az Idő kereke, S végtelen láncán egy évet leberrege. Üssük fel hát gyorsan a múlt évnek könyvét, Lapozgassuk végig, lássuk az értékét Tarka könyv ez nagyon, minden lapja más szín, Egyik piros öröm, a másik sápadt kin. Biztató remény szól s mosolyg erről felénk, Csalódás, csüggedés toppan arról elénk. Annak láttára az arcunk hogy kiderül! S ettől a lelkünkre mily sötét ború ül. A jónak emléke ha felujul bennünk, Virágmezőn játszó gyermekként örvendünk, 4 a rossznak emléke azt vési szivünkbe: -Minden kívánságunk nem teljesülhet be!* No de a jón s rosszon immáron túl vagyunk, »Csakhogy elmúlt!« legfeljebb ennyit sóhajtűik. Dehogy múlt dehogy múlt, az egyik év [könyve Olyan mint a másik, panasszal van tömve így volt ez száz évvel ezelőtt és igy lesz Száz év után is, mig a világ világ lesz. Mert az ember az elégedetlenségre Í óbban hajlik, mint a megelégedésre, főbb a kívánsága, mint sem a szüksége, S az óhaj árnyéka nagyobb mint a fénye. Qondoljuk meg tehát ez Uj évnek napján, Hogy nem változtathat ember maga sorsán. Türelmetlenséggel, káromló szavakkal, Zúgolódó felforgató erőszakkal A szerencsét hámba soha sem foghatod. Embernél hatalmasbb kéz intézi sorsod! Akár hintóba jársz, akár csak mezítláb, Esendő féreg vagy ha még oly épkézláb.
