Székes-Fejérvári Naptár, 1928
Kalauz
— 180 — Az ivó logikája. Látom, még mindig vannak, akik nem tudják, miért iszom? Pedig egyszerű: aki jól iszik, jól alszik, nem vétkezik, aki nem vétkezik, a mennybe jut, vagyis, aki jól iszik, végül is a mennybe jut. A diadalmas konkurens. Egy jóizü történet az amerikai milliárdosok versengéséről: Vanderbilt és Gould, két amerikai milliárdos, mindkettő számos vasúti vonal tulajdonosa, versenyeztek azon, hogy melyikük szállítsa olcsóbban Nyugatról Newyorkba az állatokat. E konkurrencia alkalmával a tarifa Gould vonalain vagononként 125 dollárról 1 dollárra esett le. Gould megelégedetten mosolygott, abban a reményben, hogy vetélytársától minden állatszállítást elhalász. Vanderbilt erre azzal felelt, hogy Vadnyugat összes eladó barmait ő maga vásároltatta össze és konkurensének olcsó tarifájú vasutján szállíttatta el Newyorkba. Vanderbilt ilyenformán ez uj üzletág révén nem számított nagy jövedelemre tett szert. Gould pedig nem nevetett többé. Megmagyarázta. — Nézze má kend, idösapám, ezön a fejfán két köröszt is van. Mit jelönt az? — Há fiam, ullöhet, nem tudott Írni, aki alatta fekszik. Jól van. — Hogy van a kedves anyósa, Recsege ur ? — Köszönöm, jól. — Mintha olvastam volna, hogy valami baj. történt vele. — Nem. Tegnap temettük. Erős természet. — Erős természetű a mi gazdánk, mondja az András kocsis, — az őszön három doktor is járt hozzá, mégis felgyógyult. Népszámláláskor. Megkezdődik a népszámlálás. Az egész család együtt van a szobában. A rendőr sorban szólítja valamennyit Az asszony szemrevaló menyecske, kíváncsian nézi a munkát. Végre ö van soron. A hegyőr, akinek kiváltsága, hogy mindenkit tegez: — Hát te, Kata lelkem, hány éves vagy ? — Ejnye már no! Csak "nem * fog ilyesmit kérdezni tőlem? — De bizony, lelkem, most ilyesmit kérdezünk. Ezt is muszáj tudni.j $ — Muszáj, muszáj . . . Hát akkor megmondhatom. Ha jó a kedvem, tizenhét, ha meg beteg vagyok, hatvan. — Jól van, lelkem, akkor beírjuk n könyvbe a felit. Negyven éves vagy. — De a mindenit, azt ne tegye már. Nem vagyok még annyi. Elég lesz nekem az a harminchárom esztendő is. Itt aztán a kuckóban leselkedő gyerek is közbe szól: — Tegnap este meg aszondta édes anyám, hogy harminckilenc éves. A pergő nyelvű menyecske olyan, mint a kiapadhatatlan bánya: be nem áll a szája. A szegény ember kabátja olyan, mint a parasztkocsin utazó pasas: kifordítják. A lift olyan, mint a színdarab: felvonásokból áll. A hitelező olyan, mint a szűk csizma szorít. Az ügyes halász olyan, mint a kréta fog. A mámoros ember olyan, mint a Városi színház műsora: ingadozó. Ludvérc Ábris olyan, mini a kártyás: emel, de néha olyan is, mint a huszonegyes: elfogják. A balkáni hivatalnok olyan, mint a liba: tömni kell, de olyan is, mint a i kocsikerék: kenik.
