Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
74 A leányka felsóhajt: — Szerettem. A tanár mosolyog. — Lásd te kis bohó, én még sohasem szerettem és mégis itt vagyok. — Szerelem nélkül pedig csúf az élet — szólt a leányka — aki ezt nem tudja elérni, ölje meg magát. — Igazad van kicsikém, de a betegnek sem érdemes élni. — Nem. — Különösen annak, aki nem halálos beteg ... — Úgy, hát bizonyára ideges voltál? — Ugyvan gyermekem, az idegesség hozott ide. Milyen jó, milyen megkönnyebbülés mikor az ember nem érez semmit. — A halálnak más nevet kellene adni, például: megkönnyebbülés 1 — kiáltott az összetört fejű. — Szép név, nagyon szép! — kiáltották a többiek s élénk ovációban részesitették az összetört fejüt. A leánykától jobbra a harmadik asztalon levő halott szintén részt vett a társalgásban. — Engem sem idegesség sem szerelem nem hozott ide, hanem egyszerűen meguntam az életemet s hála jó Browningomnak, meg is szabadított tőle. — Ismertelek, mikor éltél — szólt a mellette fekvő halott. — Gazdag ember voltál és nagy úr. Semmi ok sem látszik fennforogni, amiért ott hagytad az életet. — Bizony nagy úr voltam és gazdag — szólt amaz. Az összetört fejű ismét közbeszólt: — Egyre megy az pajtás: gazdag ember és nagy úr voltál, vagy koldus. Hiába éltél épenúgy, mint én. Inkább lettél volna szegény ember, talán boldogabban élsz. Sok szegény ember nem cserélné el a sorsát egy gazdag ember helyzetével. Az életből még annyi hasznod sem volt mint nekem. — És neked mi volt a hasznod. — Az volt hasznom, — felelt az összetört fejű — hogy legalább mikor berúgtam a pálinkától, nem éreztem semmi szenvedést, olyan voltam épen mint most, egy darab hulla, akit üthetnek, vághatnak, nem érzi. A szegény munkásember, kit az épület állvány ütött agyon, oda szólt a gazdag halottnak: — Az a hasznod meg lesz, hogy szép temetést rendeznek számodra. A gazdag halott a vállát vonogatta: — Nekem az teljesen mindegy, a fő, hogy itt vagyok. — Holnap eljönnek érted a rokonaid és elvisznek — szólt a tanár. — El — felelte a gazdag halott — elvisznek messze, ott leeresztenek a sírba, és megkezdődik az egyesülés a föld elemeivel. Scanned by CamScanner
