Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)

Szépirodalmi rész

64

Engedj meg kérlek, de te úgy látszik, hogy fogalomzavarban szenvetsz. A ki velünk utazott, lumpolt és most provokáltak bennünket, az Pongrácz Iván; te pedig azt állítod, hogy Katona Lehel vagy.

Hát persze, hogy az vagyok és a mi azt illeti, nagyon furcsa, hogy ezt annyiszor kell hangsúlyoznom; hisz elvégre is én mégis csak legilletékesebb vagyok annak megállapítására, hogy csakugyan én vagyok én.

Én is úgy gondolom; ez azonban mit sem változtat a dolgon. Ha 4 Pongrácz Iván sértve érzi magát, ám provokáltasson bennünket; állunk elébe. Katona Lehelt azonban nem ismerjük, igy tehát nem is sértettük; legalább tudtunkkal és szándékosan nem.

Micsoda logika! Micsoda logika! sóhajtott a vasúti főmérnök. Kiállná a garambolt még az orient expresszel is.

Ebbe tehát én is bele nyugodtam; csak abba nem, hogy a főnök különféle jófajta snapszokat és likőröket hordatott az asztalra. Szinte láttam azt a sok ostobaságot, a mit mi még ma elkövetünk.

De csak egyet követtünk el, a mi nem is volt egészen ostobaság. Mert a mikor estefelé ébredezni kezdtünk, csendes resignációval konstatáltuk, hogy elvégre is a ki álmos, az aludni még az állomási raktárban is tud.

Én azonban jót kacagtam, mikor az öt iskolatársat megpillantottam. Szörnyen megviselt ábrázattal ébredeztek.

No fiuk, mi lesz a tiz éves találkozóval, — kérdém.

Annak bizony lőttek édes fiam, egyen meg a fene, mivelhogy te vagy az oka.

Kereken tagadom öregem. Én Katona Lehel vagyok és Pongrácz Iván tetteiért éppen nem vagyok felelős. Ez pedig olyan szikla szilárd logika, hogy ennek is neki mehetne az orient expressz.

Hát iszen csak addig ment volna neki, mig a fejedben motoszkált Mert akár Iván, akár Lehel, mindenféleképpen nagy imposztor vagy te.

Hát hogy ne legyen nagyon igazad, mondok egy okosat. Menjünk el igy en corps Kun Atillához Demeterfalvára. Ide csak már a második állomás. Aztán meglássátok, hogy többet ér ez majd, mint egy tucat savanyu tiz éves találkozó.

Az urak tanakodtak egy kicsit. Hamarosan megállapodtak azonban * abban, hogy hát isten neki menjünk.

És úgy lön, a miként beszélénk. De mivel a vonatunk csak kilenc órakor indult, előbb tehát sürgönyöztünk Attilának, hogy mire megérkezünk, készíttessen számunkra egy nagy bogrács korhelylevest.

Mondta is aztán Attila, hogy sürgöny őt még soha életében igy meg nem lepte.

Scanned by CamScanner