Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)

Szépirodalmi rész

62

kebelemre borulni, iparkodtak minél kimértebbeknek látszani és rövidesen csak annyit mondtak, hogy: épen téged keresünk.

Ördögségtek van fiúk, hogy éppen itt kerestek, bár én magam sem igen tudom, hogy mit keresek itten.

Nem is itt akartunk keresni; hiszen tudjuk, hogy Bikkfa-füreden nyaralsz és igazán szerencse ránk nézve, hogy a vonatból véletlenül megpillantottunk és természetesen menten ki is szálltunk. A

Hát tudjátok mit? Én is örülök, meg valamennyien örülünk, és ha már ilyen nagy az öröm köztünk, hát igyunk. Apropos! Bemutatom az urakat.

Mind a nyolc úr mormogott valamit és ezzel a bemutatás el volt in- tézve. Az újonnan jött két úr azonban kijelentette, hogy addig nem iszik, mig bizonyos ügyet velem el nem intézett.

Hát csak intézzétek fiaim gyorsan, ha már olyan nagyon nagy bennetek az igyekezet.

Úgyde csak négyszemközt tehetjük.

Abba meg én nem egyezem bele, mert tudjátok, úgy áll a dolog, hogy ezek az úrak itt nekem valamennyien igen kedves és igazán bizalmas barátaim, a kik előtt nem csak hogy nincs titka életemnek, de sőt ők még jobban ismerik életem folyását, mint saját magam. Tehát csak ki vele nyíltan a mondandókkal.

A mint parancsolod. Tehát mi Kun Attila nevében és megbizásából kerestünk fel, hogy neki bizonyos sértésért elégtételt adj.

Helyes. De hát kit is kerestek ti voltaképpen;

Furcsa; hiszen már mondtuk, hogy téged.

Igen, de névszerint.

Dr. Katona Lehelt.

Hát hiszen ez a dolog bibéje éppen, mivelhogy én Pongrácz Iván vagyok. Igaz-e fiúk vagy nem?

Igaz! Zúgta rá kórusban öt torok. *

A két úr szörnyen megzavarodva, sőt mondhatnám bután nézett körül.

Tehát most már ihatunk, .mondám.

Ittunk. S minthogy a két úr olyan gyűrött forma ábrázattal bámult bele 4 az enyhe nyári reggelbe, tehát nagyon logikusnak látszott azon föltevés, hogy ők sem aludtak az éjjel. Csakhamar kiderült azután, hogy Kun Attilával mulattak együtt s egy pár pohár pezsgő felhajtása után már éppen ott tartottak ők is, a hol mi.

A többiek valami nótába kezdtek, én meg szólék a mellettem ülő patikárusnak:

Hallod-e te patikus, hát mi is voltaképpen annak a Kun Atillának a rövidsége?

Scanned by CamScanner