Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
54 sitették, az özvegyek és árvák ügyét pedig tőlük telhetőleg felkarolták. A céheknek ma már csak történelmi értékük van, mert a fejlődő korszellem az ipart szabaddá tevén, valamennyit eltörölte. Annyi mindenesetre tény, hogy kezdetben észlelt üdvös befolyásuk évszázadok után nagyon is károssá vált az ipar szabad fejlődésére. Az elkülönzött kasztrendszer, a zsarnoki szerep az egyes tagok társadalmi és családi életével szemben, úgyszintén a külföldről importált irányzat, melyet az egyes céhek meghonosítottak, lenyűgözték az iparost és az állandó gyámkodás, melyet vele, mint a kiskorúval tanúsítottak, megbénították annak önálló és szabad fejlődését. Hozzájárult ezen bajokhoz az is, hogy a céhek épp azért, mert külföldről kerültek hozzánk, nem alkalmazkodtak a magyar viszonyokhoz, sőt megtartották a német szellemet, az esetleg elvétve alakult magyar céhvei pedig állandóan hadi lábon állottak és sok helyütt nemzetiségi torzsalkodásnak lettek szülőivé. A székesfehérvári kőfaragó és kőműves céh, amelynek alapitó levelét ismertettem, szintén német volt. Fenmaradtak összes jegyzőkönyvei, melyekben a legények belépési napját, a mestert, kinél dolgoznak és illetőségi helyüket feljegyezve találjuk; hasonlóképp külön könyvben a tanulók névsora is megvan, kiket mindig két elismert céhtag ajánlására fogadtak fel, de mindezen följegyzések, amelyek 1695-től 1873-ig, tehát majdnem kétszáz évre terjednek, németül vannak Írva. Német maradt tehát a székesfehérvári céh a Rákóczi korban, német maradt szabadságharcunk idejében egyaránt! Sőt arra is emlékezhetünk, hogy a mai Rákóczi-utcának régi Genau-féle vendéglője fölött még 36—38 év előtt is ott volt a tábla, mely a kőműves és kőfaragó legények szállóját jelezte. Az egyik oldal körzőt, kalapácsot, vakoló kanalat, követ mutatott, a másik oldalon pedig a német ruhába öltözött vendéglős fogadta a korcsma ajtójánál a német luhában jövő vándorló legényeket. A táblának jellemző felírása ez volt: Maurer und Steinmetz Herberg! A fönmaradt jegyzőkönyvek átolvasása után konstatálhatom, hogy a székesfehérvári kőfaragó és kőműves céhnek 1695-ben Semps József, Arn- hold György, 1696-ban Wolf János és Sziber György, 1697-ben pedig Dit- rich József voltak fölvett tanuló inasai. Ugyanezen évekről Már Jakab, Siesz Mihály, Schmidt Ulrich, Lautz Mátyás, Kell Sebestyén, Hoster Boldizsár, Münser Márton, Szubinger Mátyás, Schwambacher Mátyás, Haasz Mihály, Mannkhardt Mihály és Sarger György voltak a legények. A ma is működő Márok ősét tehát már 1697-ben megtaláljuk! A jegyzőkönyvnek a céhek belső életére vonatkozó adatai nagyon hiányosak és csak egy-két följegyzést olvashatunk. Megemlíti például a jegyzőkönyv, hogy 1758 január 6-án határozta el a céh, miszerint évente az élő és elhalt céhtagokért egy-egy szent mise tartassék. Van azután pár Scanned by CamScanner
