Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
104 — Aztán ki tuggya, mi vár ott ránk. — Az ám. Ki tuggya! ... — Ez a gyerök is a Marcsát kívánta előbb. — Szögény Marcsa. — Mög a Bodrit is kívánta. — Szögény Bodri. Az ember az ölébe vette a fiát. Talán sohasem tette ezt máskor. Megcsókolta kövér, pufitos arcát. — Édes ártatlan magzatom — mondta neki. Eközben a hajó indulásra tülkölt. Az ember letette a gyereket és megint felment a hajóra kíváncsiskodni, hogy mi ordított akkorát. Megmondták neki, hogy indul a hajó. — Anyjuk, anyjuk! — kiáltott vissza a feleségéhez — hozd azt a gyerököt, hozd hamar! Mind a hárman lementek a hajóról a szárazföldre. — Möghagytam a sógornak, — mondta az ember — hogy azt a két öreg fát ki ne vággyá, de tudom, nem tartja meg a szavát. Aztán összenéztek. — Nem tartya meg a szavát, möglásd anyjuk. — Mögnézhetné kend ... — Mög, ugy-e? mögnézhetném ? Hát vödd az öledbe azt a gyerököt, a gyerökünket, oszt’ gyere h ... ha ... haza ... Majd adok én a sógornak, tudom Istenem, ha böcstelenné lőtt. Mer nékem az a két fa igön derága. Többet ér, mint tiz Amerika ország, ugy-e anyjuk? — Úgy, édes aptyuk, úgy . .. Még bizony kivágatná, ha haza nem mennénk. — Inkább vesszenek a biléták. A fene vigye Amerikával együtt. Így kerültek vissza Garas Péterék a kis fehérre meszelt házikóba. A sógor visszaadta nekik. Nagy csapás volt ámbár, hogy a hajójegy ára elveszett, de a rá következő esztendőben már kiheverték. A két akácfa most is ott áll a ház előtt és vasárnap délutánonként oda ül ki Garas Péter, ott meséli el a hallgatóknak, hogyan járta meg »Amerika országot«. Ilyenkor még a Bodri is, mintha értené a beszédet, hűségének jeléül nyalogatja a gazdája kezét. Nyomós bizonyíték. Helyszerző: Aztán milyen állást akar? Suhanc: Valami fürdőszolgai állást. Helyszerző: És érti a vízcsapok kezelését? Suhanc: Hogyne, hiszen három évig voltam egy borkereskedő szolgálatában ! Scanned by CamScanner
