Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
83 A VÉR. Közli: Dr. Müller. A népek művelődési történetében a vér mindig nagy jelentőségű volt és fontos szerepet játszott. Ezen különös nedvet használták vérszerződések megkötésénél az eskü szentségének jellemzésére, az ördöggel való cimborás- kodás megpecsételésére. Vérrel engesztelték ki haragvó isteneiket a klasszikus görögök, vért áldoznak isteneiknek a különböző pogány népek. Legyőzött ellenfelének véréi issza meg az elmaradt vad afrikai szerecsen, hogy áldozatának bátorságát, testi erejét örökölje. Vér volt a történelem jelszava! Tudatlanság, előítélet, durvaság, türelmetlenség vért ontott, vért kívánt és kíván még ma is! Aki valamikor a vér monográfiáját meg fogja Írni, a történelem lapjaiban kiapadhatlan forrásra talál. Ennél hasonlíthatatlanul fontosabb azonban a vér szerepe az ember szervezetében! Évezredeken át a vérről csak azt tudták, hogy vörös folyadék, tapadós, sürü alkattal, mely a testből kijutván azonnal alvad és kocsonyaszerüvé lesz. A XVII. század közepén Marcello Malpighi, a római pápa ő szentségének orvosa nagyitó lencsékkel elsőnek vizsgálta meg a vért és találta, hogy ez két részből áll: folyadékból és benne úszó szerves apró kerek testecskékből, melyeket ő még zsirgömböknek nézett. Utána 1673-ban egy hollandi physikus és górcsőkészitő Leewenhock Antal foglalkozott behatóbban a vér vizsgálatával. Ő ezen kerek szerves testeket vértestecskéknek — globuli sanguinis — nevezte el, mely név majdnem a mai napig maradt érvényben. Megállapította, hogy mindegyik gömböcske egy önálló szerves sejt, mely finom de elég erős, ruganyos színtelen sejthártyából és színes folyékony tartalomból áll, lencse alakú, sima felületű. Alakjukat szükség szerint megváltoztatják úgy, hogy bármely szűk véredényecskén is átcsúszhatnak. A későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy ezen vértestecskék kétfélék: színesek és fehérek. Egy köbmiliméter normális vérben van 4V2—5V2 millió színes és 5—10000 fehér vértestecske. A vér élettani működéséről és hivatásáról csak az utolsó 2—3 évtized szorgos kutatása ad némi felvilágosítást. Évezredeken át az orvosoknak csak ellenőrizhetetlen, tételes felfogásuk volt a vér működéséről, mig most a vér kórtana a tudósok legfontosabb vizsgálati tárgya. A vér vegyi és morphologiai változása az élő test működését határozottan befolyásolja és a mig a máig fenálló orvosi iskola a legtöbb szervi betegségek keletkezését a test szilárd, tömör szerveinek kóros elváltozására vezeti vissza, a beteg emberiség nagy üdvére látjuk, hogy ezen felfogás fokozatosan hitelét veszti. Virchow berlini tanár solidarpathologiai elmélete volt egy félszázadon át kerékkötője a vér vizsgálatának. Az ő téves tana adta az emberiségnek az idegbetegségek, a neurasthenia csalfa kórképét, ez közvetve oka a nagyszámban fellépő szív és asthmabajoknak, az ellenőrizhetetlen sűrűn előforduló váratlan haláleseteknek és temérdek nagyszámú elmezavaroknak. Ezen felsorolt betegségek hihetetlen nagy számban szedik áldozataikat, holott Scanned by CamScanner
