Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
79 Őszi tájék. fiz égen a felhő egymást űzi hajtja. Suhogva a parton hajlong a síkár. Csóválja fejét a hegyélen a makkfa: Hogy oda megint az örömteli nyár! Gyülemlik a holló, varjú kavarokva. fl czinege fázik a tüskebokorba’, fi kerti haraszton zokogja a szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. Elhervad a rózsa, lehull a levél! Ezért születünk hát, ez az életi cél ? Csak eddig a pálya, semmit se tovább, Vagy itten az ember csak öltözik át? mi itten örök: a halál-e, vagy a lét ? Hol itten a kezdet, hol és van e vég? mi itt a csalódás, hol itten az álom, Vajh innen-e, avvagy túl a határon? flz égen a felhő egymást űzi hajtja. Bujdosni a tarlón indul a katang. Elnémul az erdő, elszállt a galambja Siránkozik a falubéli harang, mezőkön az árnyék, tengereken hab múlik, születik, mint mára a holnap, fl szemfödelet rángatja hideg szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. Elhervad a rózsa, lehull a levél! Hiába hisz ember, hiába remél? Hát semmi, de semmi, a mi vigasztal Ott túl amaz árkon újra tavaszszal ? Ereszkedik a ravatal a gödörbe. Dörögnek a hantok: örökre, örökre, fl sírra borul le hű szerető :■ Semmit soha vissza a temető?! flz égen a felhő egymást űzi hajtja. Lemegy a nap. fl nyáj hazatér. Távolba vesz el halk, méla kolompja. Kiált a kuvik, száll a denevér. Sirhalmot ölelve az anya zokog. — majd kigyúl a csillag, kisüt a hold. S ott fenn a keresztfán suttogja a szél: Kinyílik a rózsa, kihajt a levél! VflűDfl 3flnos. Scanned by CamScanner
