Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
75 nem a pénzed, hanem te kellesz nekem. Letépem nyakamról a cifra rongyokat, eldobálom a hitvány ékszereket, amik csak a pénzt juttatják az eszembe, s el akarnak tőlem tántorítani. Én szeretni foglak szegényen is, csak el ne kergess magadtól . . . És amint beszélt, arcán lángfoltok gyúltak ki; szemeiben tüztenger lobogott. A gróf úr kezdte magát kényelmetlenül érezni. Bajba jutott. Elszámi- totta a dolgot. Más oldalról Kell hozzáfogni. Nem hitte volna, hogy a nőkben önzetlen szerelem is lakik. Az ő természetrajzi ismerete a nőket pénzért könnyen megszerezhető állatoknak tudta. Egy kissé jóleső érzéssel vette ugyan tudomásul, hogy ezen a földön olyas valaki is akad, aki önmagáért szeretheti és nem nézi a zsebének mélységét, de annyira meg volt mérgezve a vére a léha élet levegőjétől, hogy inkább hajlandó volt benne képmutatást látni. Végig simított a leány haján. — Szeretsz és ismét csak szeretsz. Én elhiszem ezt neked. Szerelemből azonban még senki meg nem élt. Pénz nélkül a szerelem csak kapkodás a hold után. Neked nincs, nekem sincs. Két semmiből pedig nem lehet valamit csinálni. Nekem most terveim vannak, melyek ha beválnak, mind a ketten boldogok lehetünk. E terv sikerülése egyedül rajtad múlik. Akarod? . . . — Én mindent akarok, ami boldogságunkat előbbre viszi. Csak el ne hagyj! — Ez már okos beszéd. Tehát meg fogok nősülni. Így kívánja ezt mindkettőnknek érdeke. A gróf ur itt érezhette, hogy mint vonaglik a karjaiban tartott leány teste. — Értesz engem Ángya? . . . A leány nem szólt semmit, csak fuldokló zokogása hallatszott. — Nem szabad a szivedre venni. Tedd magadat túl e semmiségen. Mutasd meg, hogy egyike vagy az erőseknek a gyenge nem közül. Nem szabad komolyan venni az életet, mert aki egy pillanatra is komolyan veszi, az könnyen és sokat csalódhatik. Feleségül, nem vehetlek. Először, mert már a szeretőm voltál, másodszor pedig ha akarnálak sem tehetném. Miből élnénk? Alamizsnából, koldus kenyéren? Rokonaim hitvány segítségére szorulva? Az önérzetem nem dobhatom sárba rokonaim előtt, hanem amim azonkívül van, azt eladhatom jó pénzért, pompás vásárt csapva a legtöbbet ígérőnek, tudniillik a szabadságomat. Lesz sok pénzem, de nem lesz szabadságom. Engem meg vesz a zsidóbankár leánya részére, de viszont a számomra nyitva áll a Wertheim-szekrényének ajtaja. Jövendőbeli apósom tud rólad, s föltételül kikötötte, hogy véglegesen szakítsak veled, különben nem ad egy fillért se. A leányáról nem is szólok, azt valószínűleg utálom, mert még nem is láttam. Bele kell egyezned. Gondoskodni fogunk rólad. Scanned by CamScanner
