Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
66 Az asszony nem válik. Irta: Balassa Sándor. Mikor a nagy iró belépett a dolgozó szobájába, idegesen kapta le magáról a télikabátját. Az előkelő, prémes bundát odahajitotta a díványra, ő maga pedig leroskadt egy angol bőrfotelbe. Jó ideig maga elé bámult, azután hirtelen felugrott. — Eh mit — szólt magához — ez az egyetlen mód, a mely segíthet rajtam. Elég volt a küzdelemből. Azzal az Íróasztalán levő igen csinos angol revolvert felkapta s a s a tükör elé állt. Poziturákat keresett, hogy milyen állásban röpítse agyába vagy a szivébe a golyót. Nagyon ideges volt, noha az öngyilkosságot többször megkísérelte és így némileg tanulmányozhatta a másvilágra való utazást. A revolvert a tükörben levő alakra irányította. A fegyver a következő pillanatban eldördült és a hatalmas konzul tükör, kisebb-nagyobb darabokban hevert a földön. Az iró maga elé bámult és csöndesen szólt: — Már megint összelőttem a tükröt! A szobában akkor válaszolt valaki: — Már megint, éppen kilencedszer! Aki szólt, az iró felesége volt. Az asszony folytatta: — Mondja Imre, teljesen őrült maga. Hát már megint nekiment a tükörnek. Igazan mondom most mar minden könyörgése ellenére igyekezni fogok az elmegyógyintézetben való elhelyezésén. A fiatal, szőke asszony észrevette, hogy a revolver még mindig az ura kezében van. — Tegye le rögtön azt a fegyvert! Az iró engedett az erélyes felhívásnak és odadobta az íróasztalra, a melyen több apróbb csecsebecsét tört össze. — Hát most, ha kívánja végeztünk — szólt az iró felesége. Most már elég volt. Egy pillanatig sem akarok magával élni. — Igazán mondja ezt Margit, nem tréfál?- Nem! Megelégeltem ezt az életet. Hiszen ez borzasztó Minden hat hétben öngyilkos szeretne lenni és összelövöldözi a szoba bútorait. Olyan botrányokat rendez nap-nap után, hogy tűrhetetlen Scanned by CamScanner
