Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
91 hogy hogyan bánnak velünk ... De nem alszik a Jehova! Utoléri a hatalmas Isten sújtó keze az oroszokat! Lázban égett a szeme, kiegyenesedett görnyedt alakja s úgy szórta atkáit az oroszokra. Így csak az agyonzaklatott, az agyon üldözött ember szólhat végső elkeseredésében. Ott hagytam, de még sokáig a fülembe csengett a boldogtalan ember feljajdulása Átmentem a második osztályba. Első osztály nincsen ezen a hajón. A kényelmesen berendezett szalonban zongora is áll az utasok rendelkezésére. Ezúttal csupán 27 másodosztályú utas utazott a hajóval. Megnéztem a konyhát, hol igazán csak úgy égett, forrt a dolog a sok szakács keze alatt. Tisztaság, rend mindenütt, az étkező helyeken is, a hol hosszú asztalokon tálalják fel az ételeket. Délben egy-egy csésze bor is kerül minden teriték mellé. Négy magyar menyecske, előttük habfehér kötény, fejükön bóbitás főkötő, ügyel itt a rendre és tisztaságra. Kórház és természetesen orvos is van a hajón. Sok barangolás után, a fülkék, a termek labirintusából felmentem a fedélzetre. Szinte jól esett a friss levegőre jutni. Itt mindjárt két kereskedő segéd ötlött a szemembe, a kik egy kötél csomagon kártyáztak. Vannak! kontra! — kiáltja az egyik mintha a dobutcai kávéház márvány asztalánál ülne. — Ne bolondozz elnyered a pénzemet, — szólt évődve társához. Soh’se busulj! odáig még visszanyerheted. A hajó korlátjának támaszkodva két fiatal legény bámult a tengerre. Alig tizennyolc évesek. Különös, hogy hasonló korú legényt vagy kétszázat találtam a hajón. Hát ezek a katonasor elől olyan könnyen kivándorolhatnak? — Csak nem unta meg ilyen fiatalon szép Magyarországot? — Szóltam az egyik legényhez, aki Farkas Lászlónak mondta magát. — Nem én — válaszolt — mi csak próbálni megyünk. Mondtam a férfi pajtikámnak, hogy gyerünk Amerikába. Rá állt, hát megyünk. Ha nem jól megy sorunk, úgy fordul karácsonyra visszajövünk. Ezt olyan egykedvűen mondta, mintha csak a szomszéd falujába tenne kirándulást Általában pedig valahányat megkérdeztem, mind azzal felelt, hogy ' nem leszek egymagámban; künn van már a bátyám, a sógorom, a rokonom. Pásztor furulya édes-bus szava hangzott a hajó orránál. E szokatlan helyen hallva a furulya hangot, melyeg érzés lopódzik a szivekbe. Egy V percre elkalandoznak a gondolatok messze, messze a havasok aljára s úgy tetszik, mintha szép nyári alkonyaikor, ott a csendes hegyoldalban a pásztor gyerek terelné hazafelé a nyáját s azonkozben fújja ... Ah.tattal hallgatom egy darabig a kedves dalt, mely lágyan szehden mmt az orgona bugás, száll a légen által. Valaki szép banton hangon halkan notazott rs hozzá: Scanned by CamScanner
