Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
rejtekhelye fel van fedezve. Pokoli fájdalmat érzett a szivében, de nyugodtan maradt, mert bizonyosat akart tudni. Kevés vártatva csikordult az ajtó, s a gróf láthatta megjelenni a másikat, s azt is láthatta, amint azok ketten szorosan összeölelkeztek. Véres homály borult a szemére, idegei elernyedtek, de szive olyan hangosan dobogott, hogy okvetlenül meg kell hallaniok, ha odafigyelnek. Minden szót tisztán kivehetett, amit azok beszéltek. Újabb és újabb csók után igy szólt a férfi: — Keserűség markol a szivembe ha elgondolom, hogy nekünk el kell válnunk. Ma lehetünk együtt utoljára. Irén hercegnő csókkal zárta le a férfi ajkát. — Még csak ezután leszünk egymáséi igazán. A nászútat kell lerobotolnom még édes szerelmem, azután mindenestől ismét, újra örökké a tied vagyok. Nálunk fogsz lenni. Bizd rám, majd találok ki valamilyen ürügyet. A szerelem találékony. A férfi aggódva felelt. — Igen, de egyszer mégis rájönnek erre a mi nagy szerelmünkre, s akkor mind a ketten elvesztünk. A hercegnő megnyugtatta. — Sohasem fog kiderülni. Az előbb azt mondtam, hogy a szerelem találékony. Találékony, de csak a tiltott szerelem, mert a törvényes korlátok között megengedett szerelem amilyen vak, olyan buta is. És ilyen Fülöp gróf szerelme . . . A vadszöllő indái közül nesz hallatszott. A szerelmesek odanéztek, de aztán megnyugodtak, hogy csak a szél kavargatja a felfutó repkényeket. Irén hercegnő tovább beszélt. — Mert Fülöp gróf rajong értem. Nem. Imád és ha valaha megtudná a mi szerelmünket, az halála lenne. Tovább már nem halaszthattam az esküvőt. így is feltűnést keltett és családunk körében mendemondákra adott alkalmat halogatásom, valósággal kényszeritettek erre a házasságra és kény- szeritettek arra is, hogy magyar földön éljek. De számolni fogok Fülöp gróffal és megkeseritem az életét, amiért reám merte vetni a szemét. Borzadok arra a gondolatra, hogy joga lesz engem érinteni. De te édes min- denségem, csak te el ne hagyj engem! Szeress mindég! Szoríts magadhoz még erősebben ... így . . . Most vagyok boldog . . . Jöjj utánunk holnap . . . Kövess bennünket. Fülöp grófnak Velencében dolga lesz, legalább én úgy fogom intézni, hogy az legyen, s mi találkozhatunk ott is, s már előre meglopkodhatjuk a menyországot, már akkor, amidőn Fülöp gróffal robotolom a násúztat . . , Ugy-e hogy eljössz, ugy-e megteszed, szólj, hogy nyugodt legyek ?! . . . A beszéd most már halkabban folyt tovább, s végül fojtott suttogássá Scanned by CamScanner
