Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
100 úgy kivette a vámot, hogy azon még csak egy ránc sem v °r s a nadrág vége csakugyan a bokáját verte ám, melybo megeresz e e o yadt cipője cugjára hanyagul ereszkedett alá a cipő-huzo s a 0 a szemermetle- nül kandikált ki fuszeklija, nagy szemeket meresztve, áldást szórva a mosónő jótékony kezére. — Jó hogy jösz kedvesem, — mondá hősöm ^ged vártalak. — Mond csak, kinél csináltattad ez öltönyt? A matériájából egy kabátot is akarok csináltatni. A kérdezett látszólag megszeppent, de hirtelen egyet gondolva, mindjárt X. szabóhoz igazította. Az utasításra nem is tétovázott semmit, s inkább futva, mint menve rohant a kitűzött helyre, honnan lihegve csakhamar visszatért s egyenesen a nadrágliferáló elé állt. A társaság nem tudta mire vélni a dolgot, amig elő nem adta panaszát — X. szabó nem ismeri a nadrágot, azt mondja ő nem csinálta. A nadrágliferáló sem volt elkészülve a dolog ilyenforma kimenetelére s röviden válaszolá: — Hát kivel beszéltél ott? — Magával a mester úrral. — Hiszen az nem volt otthon, mikor én a nadrágot megrendeltem^ nem is tudhat róla semmit. Eredj N. kereskedésébe, ott kaphatsz e szövetből. — Jól van, megyek is ! Nem nyugszom addig, mig hasonló matériát nem szerzek. Ezzel ismét elrohant a nevezett kereskedésbe, de ott olyan kelmével nem rendelkeztek; elutasították egy más üzletbe, onnan egy harmadikba, s ki tudja hányadikba nem, azzal a biztató szóval: »talán ennél, vagy amannál kap!« így járta be a félvárost eredménytelenül, az izzadtság csurgott le arcáról, mígnem déltájban, teljesen kifáradva, vánszorgott vissza hivatalába \ szemei vadul forogtak s félkábultan hanyatlott a háta mögött levő pamlagra e szavakkal: Lelketlen, álnok, hazug kebel I Hogy lehet Így bolonddá tenni egy magisztratuális perszónát, ki tiszteletet érdemel?- J01 ,van ,Öreg™’ !égy r,yugodt' maíd délután rendbe hozom a nan- quin nadrághoz kívánt keimet.- Hozd is, mert különben: .esküszöm az égre, miáltal élünk s lenni megszűnünk, haragom kioltja belőled gadta : Ezzel dühösen rohant haza, hol élte-pária ?ya,azatodra<< tue parja nem eppen udvariasan fo— Szentséges ég! hát te hol ruhát? s a fuszekli, a mely lábadon kát végy? szedted-vetted magadra ezt a bohóc van? nem megmondtam,• hogy másiScanned by CamScanner
