Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
95 megkívánják. Na hát ezúttal volt is mit dicsérni. Gizácska büszke is vala nagyon. A fehér köténykéjéhez simuló kulcsokat csörgetve egyre azt hajtogatta, hogy: Rózsavölgyön, apáékat kivéve, alig esznek ilyen ebédet. Még a járásbiróék talán. Az ebédnek egyébiránt még nem is volt vége. Barackizes palacsinta, vörösboros, cukros szamóca fejezte be, no meg apuska részére fekete kávé, amit Gizácska hozott be s ő is édesített meg cukrokkal és csókokkal. Az aljegyző ur aztán cigerettára gyújtott és aztán, — aztán három óra is lett nemsokára, amikor Kövesdy Pistát hites feleségétől megint elrabolta a hivatal. Tudvalevő dolog azonban, hogy ebéd után a hivataloskodás nem > valami sokat ér. Túlságos munkakedv már ekkor senkit sem bánt és gyakorta nyílik alkalom a beszélgetésre. így hamarabb telik az idő. Kövesdy Pistának is elég gyorsan múltak el rendszerint a délutánjai. Most is. Alkonyaikor már Gizácska karján sétál a mezőre. A járókelők megsüvegelték őket. Az olyan kis városkában, a milyen Rózsavölgy vala, a járásbirósági aljegyzőt és — helyi Hiedelemmel szólva — kedves nejét, aki még hozzá a közjegyző leánya is volt, természetesen minden valamire való ember ismerte. De, ha nem is ismerte volna, e tisztesség nyilván akkor is kijár mindkettőjüknek. Gyönyörködő szemmel nézzük a fákat, miket színes, illatos virágokba borított a tavasz és mosolygó lélekkel látjuk a fiatal párokat, kik egymáshoz simulva haladnak végig az utcákon. Mindig is igy volt, mindig is igy marad. Érezzük, hogy szivükben a szerelem gyümölcsöket Ígérő virágokat • fakaszt. Dr. Helvey Lajos. Scanned by CamScanner
