Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)

Szépirodalmi rész

88 nyújtotta a feleségének; hacsak kötelességei el nem vonták, szakadatlanul mellette volt Másnap reggel, midőn dr. West Arnoldékhoz ment, a ház urával akart beszélni, de nem találta őt otthon. Önkéntelenül is megkönnyebbülten só­hajtott fel, mint valaki, aki elodázhat egy kellemetlen kötelességet és sietett fel a betegszobába. Csendesen feküdt. Mellette ült Pester, szorgalmasan varrva. — Jó reggelt doktor, üdvözölte őt Mrs. Arnold szokott csendes, szenv- télén hangján, — nem adhatom a kezemet, mert ma reggel óta mind a kettő teljesen merev és mozdulatlan. Mit jelentsen ez? Dr, West megvizsgálta kezeit, több kérdést intézett hozzá és a szive elszorult a kapott feleletekre. Aztán hirtelen kérdezte: — Nem adott önnek a férje valamit? * — Nem hinném — mit gondolsz Pester? — kérdé fáradtan az ápolónőt. — Nem asszonyom, tudtommal semmit sem. A leány egy uj cérnaszálat harapott le a fogával, de az orvos, hiába fürkészte az arcát, nem tudott semmit sem kivenni belőle. — A patikából egyenesen idehozzák az orvosságot? kérdezte és arcát halvány pir futotta el. — Azt hiszem, uram; — felelte az ápolónő meglepetve a kérdés fö­lött. A szolgáló kötelessége, hogy egyenesen idehozza, én ritkán hagyom el a szobát. Az orvos hallgatott és elmerengve nézte az orvosságos üvegecskét az éjjeli szekrényen, aztán tekintete a frissen kötött virágcsokorra esett és az apró csecsebecsékre, minden amit látott egy gyöngéd férj figyelmére vallott. Majd felállott és egy tiszta poharat kérve, néhány csöppet öntött bele a legutóbb rendelt orvosságból és megkóstolta. Égető ize azonnal elárulta, hogy mit tartalmaz és önkénytelenül elfintoritottaa az arcát. — Nagyon rossz izü és ugyancsak égeti a torkomat — mondá Mrs. * Arnold, aki figyelemmel nézte mit csinál — de reményiem jót fog nekem tenni és tudja én sohasem ellenkezem rendeletéivel. A kis doktor érthetetlen szavakat makogott. — Sajnálom, hogy nem panaszkodott a rossz ize ellen, — mondá végre, — itt valami tévedés történt; azonnal irok egy másikat. És végtelen részvéttel tekintett a nőre, akivel sohasem rokonszenve­zett, de akinek volt annyi bátorsága, hogy hallgatott. Ha Mr. Arnold maga nem képes belátni, milyen káros hatással van kuruzslása felesége egészsé­gére, hogy győzze őt meg tévedéséről, amely határtalan szerelmében gyökerezik ? De amint föltekintett, egy hirtelen pillantást fogott fel, amelyet a két nő egymással váltott. A másik pillanatban már ismét a szokott egykedvű­séggel néztek, mintha mi sem történt volna. Scanned by CamScanner

Next

/
Oldalképek
Tartalom