Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
86 volna, soha egy szeretetteljes, egy gyöngéd szava nem volt férje számára és soha legcsekélyebb jelét sem adta, hogy érdeklődik egészsége avagy ügyei és tervei iránt. Háztartása, kézimunkája és gyermekei foglalták le minden idejét. Kötelességeit nyugodt, egyhangú nesztelen módon végezte, senki sem tudta, hogy mindig kielégiti-e őt, mert bár sohasem árult el semmi életkedvet vagy érdeklődést, soha egy panasz nem lebbent el ajkáról; soha semmi sem árulta el, boldog-e vagy boldogtalan. Akik őt közelebbről megfigyelték, azt a benyomást nyerték, mintha ez a nő sohasem lenne teljesen ébren és meg fog halni a nélkül, hogy élt volna. És talán ez az érzéketlenség nem volt nála természetes, ki tudja milyen életkedv pezsgett egykor benne, de mivel egykor sokat szenvedett, szive nem volt képes újra feléledni. És a férj szenvedélyes, erős és férfias szerelme tehetetlenül pazarló- dott el; minden kísérlet sikertelenül pattant le a jégszikláról és akis doktor nem egyszer csudálkozott fölötte, hogy a férj nem fakadt ki ádáz dühben, hogy nem tiporta össze ezt a közönyös, hideg lényt, kit nem tudott meghódítani; olykor Mr. Arnold homlokát el is borította a harag pírja és szeme dühösen villogott, de a másik pillanatban már uralkodott szenvedélyessége fölött és ismét a szerető, a gyöngéd, a türelmes férj lett. Csak a legutóbbi évek alatt lett komor és zárkózott és feleségét kivéve, környezetéhez nyers, sőt goromba. Ö, ki természeténél fogva mindig vidám és jókedvű volt, éveken át fenn tudta tartani a boldogság látszatát, de most felhagyott a kísérlettel is és minden tekintetben azt a benyomást tette, hogy ő nagyon szerencsétlen ember. Kivéve, hogy kissé megfogyott, szép külseje nagyon keveset változott, még mindig feltűnő szép férfiú volt, ki jellemével bármely társaságban az etéő helyet foglalta el. Sokan csodálkoztak fölötte, hogy egy ilyen kiváló képzettségű férfiú, ki bármely egyetemi tanszék díszére vált volna, beéri egy egyszerű falusi parochiával. Vájjon mi érlelte meg benne az ambíciót? És még jobban csodálkoztak aztán fölötte, ha meglátták Mrs. Arnoldot, ezt az emberi puhányt, aki ragaszkodott ehhez a parochiához és semmi áron sem akart onnét elmozdulni, amig csak fel nem cseréli lakását a szomszédos temetővel. És látszólag a temető felé vezető utón haladt, még pedig olyan gyorsasággal, amelyet sem nem sejtett, sem nem óhajtott. Valamivel gyengébbnek és kimerültebbnek érezte magát utolsó gyermeke — a nyolcadik — születése után. Minden nap azt mondta, hogy holnap majd felkel és lemegy, de már három hónap múlt el és még mindig nem tudta elhagyni az ágyát, legfölebb egy-két órát töltött a dFvánon, a honnan a háztartását kormányozta megszokott nyugalmával és bölcs belá- Scanned by CamScanner
