Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
59 környékén. Széchényi Viktor főispán, elnök a szervező bizottság elnökségével s a bizottság számos tagjával az épület fojerjében jöttek össze, hogy a védnökök fogadtatása előtt az utolsó intézkedéseket megtegyék. A kiállítási épület földszinti része teljesen megtelt előkelő közönséggel, midőn pont 10 órakor a püspökségből gyalogszerrel megérkeztek a védnökök: Zichy Jenő gróf, orsz. képviselő és dr. Prohászka Ottokár megyés püspök. Az érkezőket a bejáratnál Széchényi Viktor gróf főispán fogadta s a délszaki virágokkal gazdagon és Ízlésesen díszített fojeren végigkalauzolván, lelkes, szép beszédben felkérte a védnököket a kiállítás megnyitására. A hosszantartó beszéd után Zichy Jenő gróf védnök a kérelemnek eleget téve a maga és védnöktársa nevében csinos beszéd keretében megnyitotta a kiállítást. A beszéd nyomán kelt lelkesedés morajában mosódtak el a védnöki megnyitó végszavai, mire a védnökök az elnökség és a kiállítási bizottság kalauzolása mellett megtekintették a kiállítást s hosszasan vizsgálván a kiállított tárgyakat, elismerésüket fejezték ki a látottak felett. A megnyitó ünnepélynek második része az esti színházi ünnepély volt, melynek fényes külső keretével harmóniában volt hatalmas belső tartalma. Az előkelő közönséggel telt színház fényárban úszott s ünnepi hangulat uralta a helyzet képét. A színpadi csarnokterem tágas mezejét dalárdisták töltik meg s ezek soraiból előlép Orbán Ferenc Dv. munkás ingujjban, bőrköténynyel, hogy Prologjával köszöntse a békés munka felkelő napját. A Philipp István főgimnáziumi tanár költői tehetségét dicsérő Prolog hosszan tartó taspvihart váltott ki a közönség soraiból, mely csak percek múltán ért véget. A prológot a Hymnus követte. A Dv. dalkör, a Kath. Kör énekkara s a Polgári dalkörből egyesitett dalárda Fricsay Richard karmester műértő vezetése mellett nagy hatással adta elő az imaszerü éneket, melyet a közönség állva hallgatott meg. A Hymnus akkordjai után a most már szalonná átformált színpadnak történeti nevezetességű órája, következett. A közönség sorain áthaladva az orcheszteren vezetett lépcsőkön a színpadra lép Székesfehérvár szent életű s nagytudományu püspöke, dr. Prohászka Ottokár s egy kis asztal mellé állva a közönség néma csendjében felhangzik a püspöki szózat, mely kell, hogy riadója legyen az erkölcsi alapra, mint megdönthetien sziklabástyára épített nemzeti öntudat ujjáébredésének. A nagyszabású beszéd, mely országszerte visszhangra talált, a következő intelemmel végződött: ». . . Legyen tehát a tulipán a magyarságnak virága, hogy az ezerfelé huzó ezeréves magyarságot egyesítse a haza szeretetében, még pedig a praktikus szeretetben, mely a nemzeti munkát akarja előmozdítani! Szabadok akkor leszünk, ha gazdagok leszünk — erkölcsi alapon! És a tulipánmozgalom győzelmesen fogja megvívni e harcot, ha lélek lesz bennünk, mely azt megérti. Érintésére szétfoszlott már egyszer a magyar haza egéről az Scanned by CamScanner
