Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
46 Rákóczi reliefképe és egyéb apró Ízléses domborművek díszítik. A Bazilika előcsarnokát pompásabbnál pompásabb koszorúk töltik meg. Bent a templomban áll a XVI. Lajos-korabeli stilusban készült ravatal és a hatalmas templom komor tónusával gyönyörű harmóniában van. A Deák-téri evangélikus templomban is már készen várta Thököly hamvait a nagy mű- ízléssel készült ravatal. A gyülekezés és érkezés. Az éj sötétével még küzd a hajnali szürkület, még égnek az utcai lámpák október hó 28-án s máris nyüzsgő hangyabolyként lepi el az utcákat a vidékiekkel tetemesen felszaporodott fővárosi közönség. Ünneplő sokaság, fekete csoportok sietnek mindenfelől arra az útra, melyen Rákóczi fejedelem és bujdosó társainak szent hamvait hozzák be a nemzet képvi- < selői az ország székesfővárosába. Küldöttségek jönnek hosszú sorokban s a kordonok mögött a kijelelt helyeket elfoglalják. A keleti pályaudvar gyönyörű díszbe öltözött a drága hamvak fogadtatására. A perron belső részében magas, egész a tetőzetig érő vörös plüssel bevont oszlopokon Rákóczi és Thököly-cimerek, körülöttük Rákóczi és Thököly zászlók. Valamivel 7 óra után gyors egymásutánban érkeztek a .notabilitások s az elhelyezkedés nagy munkája lassankint befejezést nyert. Az érkezési sorrend szerint kissé elkésve 7 óra után érkezett be az első vonat a rendezés körül foglalatoskodó segédszemélyzettel, utána robogott be a másik a küldöttség tagjaival, élén Szterényi államtitkárral. Harsány éljenzés zúgott fel, midőn Thaly Kálmán, a hamvakat hozó ötös bizottság elnöke megjelent a vasúti kocsi hágcsóján. Könnyes szemekkel, megille- tődve fogadta az üdvözlést s a notabilitások közt foglalt helyet. Fél kilenckor jelezték a hamvakat hozó vonat érkezését. A várakozók tömege siri csendben, mozdulatlanul várta az érkezést. Az arcokra komolyság ült és szinte hallani lehetett a szivek összedobbanását ugyanegy érzésben. Éles fütty — s a történelmi nevezetességű vonat berobogott a pályaudvarra. Ideges mozgolódás, hullámzás a várakozók között. A koporsókat tartalmazó kocsi ajtait szélesre kitárták s belül láthatóvá lett a virággal körülfont világításban ragyogó és fejedelmi bíborral fedett ravatal. Bérczy István, a főváros polgármestere előlépett a tömegből, levette kalapját és meghajtotta fejét a koporsók előtt. Lassan, áhitatosan felzúgott ekkor: — Hazádnak rendületlenül . . . A szózat fenséges dallama az áhítat mélységével fogta rneg a sziveket. Az őszi verőfény belopódzott a pályaudvar kupolás kapujának résein s a könnyeken keresztül, melyek a szemekben ragyogtak — odafurakodott a koporsók köré és glóriával övezte azokat. Rákóczi, Thököly és a többi halhatatlannak lelke valóban ott szállongott a szózatot harsogok között. Scanned by CamScanner
