Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Rákóczi Százados száműzetés után ismét a mienk Rákóczi! Nagynak, szabad­nak (óhajtotta hazáját — s börtönül kapta érte a kietlen kicsiny Rodostót Nyolc évi hősi küzdelem után vált hontalanná. Mikor erről a sokat szenvedett nemzetről már mindenki azt hitte, hogy életereje végkép megtört a zsarnoki önkény nyomása alatt, Rákóczi hivó szavára százezrek gyűltek zászlai alá. És kardja villanását meglátták Európa népei; ágyúi előtt halomra dőltek a reszkető zsarnok zsoldos hadsorai. A népek milliói csodálattal eltelve szemlélték a nagyszerű küzdelmet, mely a magyar nemzetet az ismeretlenség homályából ismét kiemelte s egy időre az európai politikai élet számottevő politikai tényezőjévé adatta. A sors azonban és a balsors nyomában járó közöny és elcsüggedés legyőzött minden hősiességet, erőfeszítést, önfeláldozást. — És mikor vitéz dandárai egyenként fogytak mellőle, mikor már hősi kardja kiesett kezéből: Ö is elment, elment önként, itt hagyva mindent, mi embernek kedves: di­csőséget, hatalmat és vagyont. Csak égő honszerelmet, mélységes búját és sziklaszilárd vallásos hitét vitte magával. És milliók siratták! Egy nemzet óhajtotta vissza! De nem jött. Nem jöhetett. Ott porladt a távol idegenben, annak a pogány testvérnemzetnek a földjében, mely neki utolsó menedékhelyet adott. Itthon pedig várták, várták egy ideig, aztán egészen megfeledkeztek róla. Csak a dal őrizte meg híven és kitartóan. Ez a kor volt a nemzeti sülyedés és elerjedés szomorú korszaka. Sze­rencse volt, hogy a magyar nemzet ki tudott gyógyulni ebből a halálos be­tegségéből. De kigyógyult, mert a múlt történelmének és a Rákóczi-kultusz- nak az irodalom által történt felidézése ébresztőleg, gyógyitólag hatott a haza minden rendű és rangú fiaira. Türhette-e vájjon az igy nevelt nemzedék, hogy Rákóczinak és buj­dosó társainak hamvai tovább is idegen földben maradjanak?! Nem! És ime, amit egy korábbi nemzedék még álmodni sem mert volna, az már örömteljes valóság. Lobogó zászlókkal, harangok zúgása között, fényes diadalmenetben kisérte a nemzet Rákóczit bujdosó társaival egyetemben kassai örök nyugvó helyére. Scanned by CamScanner

Next

/
Oldalképek
Tartalom