Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
100 — Humor. A különös paczal. A zsidó pap két előre bejelentett bóhert várt ebédre s hogy ne panaszkodjanak, főzetett nekik egy jókora tál paczalt. Még ebéd előtt azonban beállított másik két vándor bóher s ebédet kért — Van egy tál pacalom, de arra vendéget várok. — Nagyon éhesek vagyunk rabbi, három napja, hogy nem ettünk^ könyörülj rajtunk. — Van egy tál pacalom, de arra két bóhert várok. — Hadd együk meg legalább a felét. — No jó, de semmivel se többet. Ezzel beküldte a két fiút a szobába, azok ott nekiálltak a pacalnak s mi tűrés-tagadás benne, megették, csak pár falat lézengett a nagy tálban. Nagyon éhesek voltak. — Már most mit csináljunk? Ezen tanakodtak. De nem sokáig. Mert megpillantottak egy rossz szarvasbőrnadrá^ot, mely a falon lógott. Elő a bicskával! A szarvasbőr- nadrágot vékonyra fölszeletelték, a tálba belerakták, vízzel leöntötték, a megmaradt pacalt a tetejére rakták s azzal megköszönvén a rabbi vendégszeretetét, odébb állottak. A rabbi, félszemmel a tálba nézve, meg is dicsérte őket, hogy olyan szerények voltak. Alig távoztak el, beállít a két vendégül várt bóher. A rabbi az irodájába utasítja őket, hol gondosan lefödve, a paczal várta őket. 1 A két éhes fiú mint a farkas, nekiesik. A tetején lévő szeletek gyorsan lecsúsztak, aztán jött a keményebbje. Iszonyúan rágtak és nehezen nyeltek. Végre az egyik kivesz egy nagy szeletet és szól: — Te, ez a rabbi messze vidéken hires okos ember; de azt még se értem, hogy miért varrat a pacalra gombokat. Nem káposzta. A kosztos diák keservesen eszik valami rossz eledelt. Odaszól az asz- szonynak: — Hallja Sziporkáné, ez a káposzta nem elég savanyu. — Nem káposzta az, hanem mákos tészta. — Mákos tészta? No, annak elég savanyu. Scanned by CamScanner
