Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
— 88 Tehát ő is. Csengnek az aranyak, számolják a vérdijaí, majd nyilik a konyhaajtó, oh szökik a két gonosztevő . . • De nem, a feleségem marad, csak az anyja megy el a pénzzel, hallom, hogy búcsúznak ... A gyilkos leány figyelmezteti a rabló anyát, hogy csak siessen a pénzzel, hogy mire keresik, biztos helyre tehesse. Azután bezárja az ajtót, s mintha misem történt volna, visszatér szobájába . . . aludni. Zug a fejem, szivem mind gyengébben dobog, elvesztem eszméletemet!... Virrad, s én újra látok, hallok, de mozdulni most sem tudok. A feleségem lép be, ágyamhoz közeledik, vájjon mit akar? Viaszsárga arcomra esik tekintete, egy pillanatig mintha az irtózat venne rajta erőt, mintha érezné lelkén a vérfoltot, de azután már nyugodt arccal lép ágyamhoz, megvizsgálja a vánkost, hogy nincs-e valahol vérfolt. A vizsgálat reá nézve kedvező, nincs semmi áruló jel. Most már tehát adhatja a kétségbeesett hitvest. Mint akinek a szive akar megszakadni, kiabálni kezd, kirohan s hallom kétségbeesett panaszát, amint a házat fellármázza, hogy meghalt az ura, az ő édes, szerelmes férje, A kocsis, a cseléd besietnek, majd a szomszédok is követik őket. Hamarosan megtelik a szoba. Szeretnék kiabálni, ordítani, hogy itt a gyilkos, ez az elvetemült asszony! Most már látom, hogy mily igazuk volt azoknak, akik erkölcstelenséggel gyanúsították meg leánykorában. Igen, már akkor az volt. Engem hálójába kerített, most pedig, mikor anyjával szépen kifőzték a tervet, meggyilkolt, a pénzt, a 20 ezer koronát pedig elrabolta. Ki merné mondani, hogy ez az angyali szelidségü nő gyilkos, hogy az anyjával, azzal a mindig szomorú és szelíd asszonnyal* együtt rabló?! . . . Kinek jutna eszébe**hogy ez a jajveszékelő özvegy a saját férjét gyilkolta meg? . . . A hírre, hogy a postamester ur az éjjel hirtelen meghalt, csaknem az egész község népe a postára jön. Mindenki siet részvétét fejezni ki a fiatal asszonynak, aki azonban se lát, se hall ... óh, az álnok, tettető! Jön a hivatalos közeg, a halottkém is. Rám néz, látja, hogy halotthalvány vagyok, ajkaimból hiányzik az élet pirossága, megtapogat ... a test hideg . . . kétségtelen, hogy halott. Egynéhány kérdést intéz a házbeliekhez, s megírja a halotti bizonyitványt. Hah, micsoda pokoli fény sugárzik erre annak a gyilkos asszonynak * a szemében. A hivatalos vizsgálat semmi gyanúsat sem fedezett fel! Délben megérkezett a Laci; ekkor már én szépen feldíszített ravatalon feküdtem. Oda lépett mellém, szeméből hullottak a könnyek, mint a zápor, igen, ő igazán, szivéből szeretett, csak az a két ördögi lélek . . . az . . . De végre is a sirás nem használ semmit, intézkedni kell a temetés iránt. Ő a férfi a családban, tehát neki. Elment a paphoz Mig ő odajárt, a látogatók megritkultak, s csak két öreg asszony üldögél ravatalom mellett. Beszélgetnek, de hangjuk alig ér fülemig. Oh 1 Scanned by CamScanner
