Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
85 hamar elhalt, így bizony özvegyének nem valami fényes nyugdijat juttatott az állam, de gyermekei megosztották vele az élet gondjait és terheit, mert mig Katica remek hímzéseivel szép pénzt keresett, addig Laci kisebb diákokat tanított. Nem volt tehát semmi érthetetlen abban, hogy egy szegény özvegy asszony és két serdülő gyermeke tisztességesen megélnek. A szokásos korzózások elmaradtak, én bizony ezerszer boldogabb voltam, ha ott künn a vadgesztenyefa alatt Katicával, meg az ő szelíd lelkű édesanyjával diskurálgathatfam. Mire az év véget ért s nekünk el kellett válnunk, úgy vettem észre, hogy nemcsak nekem esik nehezemre a bucsuzás. ** Hosszúnak tűnt fel az a két hónap, de csak elmúlott valamiképen. Szeptemberben a boldogság újra kezdődött. Viszonyunk mind bensőbbé vált, s mikor az utolsó osztályvizsgán túlestem, rögtön megvettem a jegygyűrűket s még aznap felhúztam az én kis gyöngyöm ujjára. Akkor ő 16 éves volt, én 19. Elég korán tettük meg az élet legfontosabb lépését, de ma is azt állítom, hogy inkább 19 éves korában legyen valaki vőlegény, mint a negyvenedik évén túl. Hogy a két gyermek-ifjú szerelme nem volt múló feilobanás, annak elég bizonysága, hogy — bár csak 4 év múlva — csakugyan férj és feleség lettünk. 11. Én is csak úgy kezdtem az életet, mint más szegény ember, akinek egyedüli vagyona: a tanítói oklevele. Két évig voltam egy nagyobb község tanítója. Nem mondom, hogy nem szerettem a pályámat, de mikor azt láttam, hogy évekig kell még várnom, amig csak valamire való állást is kaphatok, eltökéltem, hogy más pályára lépek. A szerencse kedvezett, két év múlva egy 3000 koronát jövedelmező postamesteri állást sikerült elnyernem. Éppen aznap töltötte be az én Katicám a huszadik évét, amelyiken megesküdiünk. És ennek immár 3 hónapja. Nem akarok senkit irigygyé, tán szerencsétlenné tenni annak a mér- hetlen boldogságnak a leírásával, ami ezalatt a három hónap alatt osztályrészemül jutott. De ebben a pillanatban nem is tudnék másra gondolni, mint * arra a borzalomra, amely még ma fogva tart. November 15-ére nagyobb összegű ellátmányt kértem, mert nemcsak a Jeszenszky báró címére érkezeit 10.000 koronát kellett leolvasnom, de több, nagyobb utalvány is kifizetésre várt. A pénzt 19-én, a délutáni postán meg is kaptam, s azzal a szállítmánnyal, melyet az adóhivatal küldött az állampénztárba, továbbá egy 3000 koronát tartalmazó pénzeslevéllel együtt a fiókomban nem kevesebb, mint 20 ezer korona hevert, mikor este a pénztárt lezártam. Scanned by CamScanner
