Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
83 minden disz nélkül, Ízlésesen elkészített ruhácska, amely — legalább ameny- nyire én a kapuból megállapíthattam — azonfelül nagyon olcsó is lehetett. Természetes, hogy egész hazáig azon gondolkoztam: miért hangzott hát el az a két éles megjegyzés? Nem sok bölcseség kellett annak megállapításához, hogy Gusztika lehet csinos, de mindenesetre irigy természetű, aki ráadásul még a becsmérlő kifejezésektől sem riad vissza. A következtetés végén azon vettem magam észre, hogy a kis fruska érdekelni kezdett. A legközelebbi sétám vége II. számú ideálomnak, az Ilonkának a haza kisérésével végződött. A kis Katicával ez alkalommal is találkoztunk, s az előzmények természetes folyományaként — most még jobban megnéztem, *. mint először. Huh, micsoda kifejezést öltött erre a mama arculatja! Azután eltitkolhatatlan dühhel szólott: * — En nein tudom, miből telik az ilyen varrókisasszonyoknak drága ruhákra, divatos kalapokra? — Hátha még vasárnap látta volna mama, no akkor ugyancsak fel- piperézte magát; a Guszti is — mint mondja — megbotránkozott rajta. — Már bocsásson meg, kedves Ilonka nagysád, épp úgy mint ma nincs, vasárnap se volt a megbotránkozásra ok. Három leány-testvér közt növekedtem fel, igy valamennyire sejditek a ruhák árához, tehát megállapíthatom, hogy nemcsak ma, de az említett alkalommal is a lehető legolcsóbb ruha volt azon a kis leányon. Arról, hogy jobb Ízlése van és szebb más leánynál, végre . . . nem tehet! Tudtam, hogy nagy udvariatlanságot követtem el; de felforrott bennem a harag arra a méltatlan bánásmódra, amelyet ezek a divatbábok az iránt a szegény, de náluk csinosabb leány iránt tanúsítanak. A kemény lecke nem volt minden hatás nélkül. Ilonka fülig pirult és mintha érezte volna helytelen viselkedésének súlyát, a mama is elnémult pár percre. De azután annál hevesebb szavakra fakadt: — Kedves Béla ur, nagyon furcsán hangzik egy olyan okos embernek a szájából, mint aminő ön, annak a leánynak a védelme, akiről az egész * város beszél. Mert jól jegyezze meg, nem lehet a világ szemét bekötni, a józanul gondolkozók véleményét félrevezetni, s igy mindenki jói tudja, hogy a Szentirmay Katica nevű varróleánynak keze felényit sem keres, mint % amennyit az imént látott, igen tisztelt Katalin kisasszony elparádézik. Végre egy szegény, keze munkája után élő özvegy asszonynak, akinek ráadásul nyolcadik gimnáziumba járó fia is van, a lányára nem jut olyan bőven. A Katalin lelkem meg nemcsak ügyetlen, de lusta is, aki jobban szeret az utcán a diákok után járni, mint otthon a varróasztal mellett üldögélni. Erre a beszédre azután én némultam el, nem mintha a szavakban rejlő, megsemmisítő ítélet igaztalanságát nem éreztem volna, de mert alig tudtam a csodálkozástól magamhoz térni, hogy egy uriasszony, akinek műveltsége 6* Scanned by CamScanner
