Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
80 — Ugyan-ugyan, dorgálta meg a férfi, mit töprenkedel ezen! Tovább nézegelődtek. Bögöte egészen elmerült egy gyönyörű kép szemlélésében, amely azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztust a gaz farizeusok és Írástudók Pilátus előtt hitványul rágalmazták. De az asszony minduntalan hátra-hátranézegetett a tál felé. Majd pedig Bögöte János szemrehányó tekintete dacára is újra megszólalt: — Nagyszerű, hát talán megennénk, ha hozzá találnánk nyúlni! — De mikor ő azt akarja, hogy ne bántsuk. — Jó, jó, nem is nyúlnék én hozzá, akármi van benne, de hát mért ne volna szabad tudnunk, hogy mi van benne? — Akár mi van benne, hallgass. Nem szabad megnézni, punktum. — Nem szabad? Hát miért nem? — Mert nem szabad! Aztán levan! — Elég furcsa, hogy itt rejteget előttünk valamit. Hát akkor miért hozatta be? Az asszonyi okoskodás lassankint kifogott Bögötén is, úgy, hogy maga sem ellenkezett, amikor a kiváncsi Éva a tálhoz közelebb lépett. Majd egy pillanatig hallgatóztak, nehogy a plébános munkájokban megzavarja őket, aztán pedig óvatosan felemelték a födőt. De bármily elővigyázattal cselekedték is ezt, az az egyetlen szempillantás untig elég volt a tálban lévő egérkének arra, hogy hirtelen kiugorjék. No lett erre riadalom. Rémülten hajszolták föl és alá. Mikor pedig az a kis ördög az ágy alá menekült, minden gondolkozás nélkül hasaltak le a földre és bújtak az ágy alá, hogy kézre kerítsék az átkozott jószágot. Ebben a pillanatban belépett a plébános: — No, te hires Éva! Hát te hős Ádám!? Szégyenkezve, porosán, halálra fáradtan bújtak elő ez ágy alól. Bár a plébános még csak meg sem dorgálta őket, mégis annyira röstelték a dolgot, hogy évekig elkerülték a plébániát. Scanned by CamScanner
