Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
szer aztán a bőszülni kezdő »Vörös Ökör« rátalál a dolog nyitjára, s odaszól feleségének, hogy mi a baja a nagy órának, hisz nem jár? Megijed erre a menyecske, felugrik az ágyból és megigazitja az óraingát, a mely, illetve »a ki« csakhamar megindul, és elkezdi először félénken, később pedig egész komolyan, hogy: »tik-tak, tik-tak, tik-tak.« A századik »tik-tak«-nál hangos hortyogás jelzi, hogy a 30 kriglivel megnyugtatott lelkiismeret jóizüen szendereg. A veszély elmúlt, tehát a kétszázadik »tik-tak« után elhallgat az élő-óra, és óvatosan felnyitja rejtekhelyének ajtaját. Csakhogy ebben a pillanatban az előbb még elemi erejű hortyogás is megszűnik, s nyugtalan forgolódás hallik az ágy felől. Az »óra« folytatja a tik-takolást, s ekként újra álomba ringatja a veszedelmes szörnyet. Hajnali 3 óra, önkéntesünk torka már egészen kiszáradt, de azért még mindig nem meri abbanhagyni a »tik-tak«-okat. i/24-kor, teljesen kimerülve, halálra-szántan elhallgat. Egy-két nyugtalan szuszogás, és ... a hortyogás tovább folyik. Künn az éles szabadlevegőn a »hadsereg« megcsappant bátorsága mihamarabb visszatért, s mire a kaszárnyát elérte, már hangosan kacagott furcsa szereplésén. De azért ünnepélyesen megfogadta, hogy soha többet pendel-óra nem lesz, sőt hosszú ideig még azt a házat is elkerülte,, amelyikben ilyen bolondos masina lakozott. * ❖ Végszó. Most már csöndes öregúr, táblabiró a fiatal önkéntes. Tőle hallottam e kis történetet, mely ezelőtt 38 évvel történt I....................ban. Várkonyi Sándor. — 75 — Scanned by CamScanner
