Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
Az egyik jóllakott vendég azonban mégis csak észrevette, bogy a házigazda a csirkéből egy falatot sem evett, de ekkor már a tá! csaknem üresen állott. Meg is interpellálta: — Hát te, koma, nem eszel ? Nem hiába falusi vagy, nem tudod, mi a jó! — Annyi bizonyos, dupláz rá a másik, — hogy ilyen kitűnő csirkét még sohasem ettem. Bánhatod is, hogy neked nincs rá gusztusod. — Azt hiszitek — szól a harmadik -- hogy a mi kedves szakács- nétiknak nincs magához való esze? Jól lakott ez, még mielőtt a tálat behozta volna! — Igazad van, pajtás — hagyja helyben a gazda, — én már a konyhában jól laktam a szagával! — No annyi bizonyos, konstatálják többen nevetve, — el is ettél előlünk minden jó falatot. — Ohó! Ezt talán még sem akarjátok reám fogni, — tiltakozik hahotázva a jókedvű háziúr, — akkor nem csupa combot tálaltam volna. Ami eddig föl sem tűnt senkinek, most mindannyinak szöget ütött a fejébe. — No az igaz, hogy meglátszik a férfi-szakács keze a tálaláson: csupa combot tálalni, ki hallotta? — Ja, barátim, ez csak az irántatok való szeretetem mellett bizonyít. De hát mit tépelődtök ezen, inkább vegyétek a poharatokat kézbe, és: Öntsünk ürgét! Tudja Isten, most már nem fogadták a vendégek ezt a szólás-módot olyan jókedvűen, mint először. Mindegyik gondolkozva itta ki a borát. Valami rejtélyt keresett e szavak mögött, de nem tudott semmit sem felfedezni, bár a háziasszony rosszúlléte, a gazda tartózkodása, a csupa combos tálalás , . . legalább is furcsa volt. A gyakori kocintgatás, a jó bor azonban minden felhőt elűzött a homlokokról. Sőt mihamarabb megindultak a tósztok is. Legelébb természetesen — a bájos háziasszonyt éltette egyik fiatal Nimród. A második felköszöntő már a gazdának szólott, aki olyan gyakran látja vendégekül barátait, s oly kitűnő élvezetet szerez a remekül sikerült vadászatok által. Harmadiknak egy humoros szolgabiró emelt poharat a legkitűnőbb szakácsnéra, aki azonban nyalánkságban minden kartársnőit lefőzi, amennyiben azok — habár szokás szerint előre jól laknak az ételek kisebb-nagyobb darabból álló »szagával«, a legjobb falatokat még sem eszik el a ház vendégei elől! Riadó éljenzés közt emelkedett szólásra a mosolygó képű gazda. — Hálás szívvel mondok köszönetét a meg nem érdemelt dicséretekért.- 72 — Scanned by CamScanner
