Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
Nos tehát nincs-e ok a közvetitőket szidni akkor, amikor Magyar- országon, ahol a vasúti szállítás csaknem kifogástalannak mondható: a búza ára az egyik városban 2 korona 10 fillérrel drágább, mint a másikban, a rozs árkülönbözete 250, az árpáé 6*50, a zabé 3*40, a tengerié 6*40, a burgonyáé 7 korona métermázsánként, ahol 1 klgr. vaj 1*20, 100 drb. tojás 2'20, 1 klgr. marhahús 48 fillérrel, borjúhús 96, sertéshús 64 és a birkahús 32 fillérrel lehet drágább egyik városban, mint a másikban? Hát akkor mi a közvetitő-kereskedelemnek a hivatása, ha nem az, hogy a termelőnek jó vevőt, a vevőnek pedig olcsó és jó árut szerezzen?! Miért kell akkor 2 koronáért elvesztegetniök a zalaegerszegieknek a burgonyájukat, amikor Nagybecskereken 9 koronát kell fizetnie azért a vevőnek? Nem szörnyűség, hogy amint Zalaegerszegen az eladók vérét szívja ki a közvetítő kereskedelem, Nagybecskereken pedig a vevőket nyúzza meg. Mert ne higyje senki, hogy ezek a vérszopó piócák nem tudnak erről az óriási árkülönbözetről; csakhogy szépen eltitkolják ám úgy itt, mint amott. Együtt panaszkodnak az eladókkal és együtt jajgatnak a vevőkkel, hanem azért megcsalják, megzsarolják mindkettőt. És még vannak, akik azt hangoztatják, hogy ezek nélkül az emberbőrbe bujtatott vámpírok nélkül nem is tudnánk megélni. Igen, ha továbbra is olyan tunyák leszünk, hogy a sült galambot a szánkba várjuk; ha ezentúl is a könyökünkkel gondolkozunk: akkor a szenzálok és kupecek lesznek a mi jótevőink, mert hisz rásegítenek arra, hogy véres-verejtékes munka mellett nyomorogjunk. Hát mikor nyílik már fel a szemünk!? A svédek, norvégek földesuraknak vallják magukat, ha akkora termőföldecskéjük van, mint amekkorát mi a kanásznak adunk; Magyarország szépségét, termékenységét az egész világ megcsodálja, hisz hazánk a »tejjel és mézzel folyó ország«, »Isten kalapján a bokréta«: és mégis egymásután kerülnek dobra a kastélyok, napról-napra senyved, züllik középosztályunk és ezrével vándorol Amerikába a pórnép! Sorvad, pusztul nemzetünk, mert annak az ostoba elvnek hódol, hogy: termelőnek csak az előllitásra legyen gondja, a közvetítést bizza a kereskedőkre. Igen, ha a tisztességes kereskedők és termelők közvetlenül érintkezhetnének, a baj még nem volna nagy; ámde hány piszkos kézen kell keresztülmenniök a termelményeknek, amig a kereskedő raktárába kerülnek? Az áralakulásra tehát sem a termelőnek, sem az értékesítőnek nincs lényeges befolyása. A szövetkezetek ezen a bajon segítenek: a termelőt a vevőhöz közelebb hozzák, s ekként a piszkos üzelmeket lehetetlenekké teszik. Tehát a szövetkezetek nemcsak a termelőre, hanem a fogyasztóra és kereskedőre is hasznot jelentenek. 5 Scanned by CamScanner- 65 —
