Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
63 legkönnyebb!) azután ismerjük a Pineau blanc, Sauvignon, Semillon, Pineau gris, Auländer, Pineau noir, Carbenet franc, Othello, Canada, Augusztana, meg az Ég tudja, milyen fajtákat; de még a szánkban megkeseredik a . gyöngyöző nedű, ha arra gondolunk, hogy mennyi patikaszer kellett szőllő- tőkéink épségben tartásához. Hátha még Engelék is eszünkbe jutnak, és elgondoljuk, hogy a harmadévi termésünk is a pincében hever! Egyetlen módja volna ezen áldatlan állapot megszüntetésének: a szövetkezés, a pinceszövetkezetek alakítása. Csakhogy e tekintetben óriási hiba, hogy akik megalakíthatnák, azok nem érzik szükségét, akik pedig örömmel karolnák fel, azoknak sem anyagi, sem erkölcsi erejük nincsen hozzá. Itt-ott akad ugyan egy-egy igazi férfiú, aki kitűzi a szövetkezés zászlaját és sok esetben meg is valósítja nemzetmentő ideáját, de legtöbb helyütt hiába várják egy ilyen akaraterő megszületését. A magyar bor régi jó hírnevének visszaszerzése pedig csakis a pince- szövetkezetek utján történhetik. A régi jó hírnév ... a régi jó idők kedves emléke! . . . Húsz évvel ezelőtt az angol, svéd, bajor, orosz uralkodók asztalán magyar bor gyöngyözött, erről magam is biztos tudomással birok. Igaz, hogy abban az időben ismeretlen volt szőlősgazdáink előtt a peronoszpóra, lisztharmat, a fekete, fakó, keserű, rothadós, az antraknózis, gyökérpenész, a filloxéra, a szőllő-ilonca stb., de az is bizonyos, hogy szőlleink legcudarabb ellenségeinek a borpancsolókat ismerjük. Habár a filloxéra, főként pedig a peronoszpóra (ezt laikusok nem is hiszik!) mérhetlen károkat okozott Magyarországnak, az Engelek, Wolfok, Kohnok nevéhez méltán fűznek millió átkot. Ámde okosabban tennők, ha e méltó haragból származó átkozódás helyett egyszer már szövetkeznénk. Elég volt a lamentálásból, most már tegyünk is valamit. Ma már — hála Isten! — okos embernek nem kell magyarázni, hogy micsoda hatalmas nemzetmentő erő a szövetkezeti eszme, nos tehát, akarjunk valahára okos emberek lenni! Ha nem hiszünk saját szemeinknek, higyjünk a szövetkezeti eszme tiszteletreméltó apostolainak. (Ne tessék ezt paradoxonnak tekinteni, hisz magyarok vagyunk, akik a leghitványabb jellemű embernek is hitelt adnak, ha szépen tud beszélni, de a szemük előtt lefolyó példák iránt érzéketlenek.) Régóta tudjuk, hogy Anglia és Németország utolérhetlen mezőgazdazági és ipari fejlődése a szövetkezeteken alapul; napról-napra tapasztalhatjuk, hogy egy_egy tej-, vaj-, tojás-, avagy bármiféle fogyasztási és értékesítési-szövetkezet egész vidékeket megment a pusztulástól; csak bele kell tekintenünk a statisztikába, s megállapíthatjuk, hogy a kivándorlók 90 °/o-át azok a községek adják, ahol a szövetkezeti eszme még tért nem hódított, az árverések a szövetkezetek érdek-szférájában felényire sülyedtek, a nép erkölcse, anyagi jóléte hihetetlen arányokban emelkedett: mégis ellenséges szemmel nézzük Scanned by CamScanner
