Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
41 A nov. 18-iki szavazás után Perczel állítólag egy bizonytalan időre elnapoló kitáiyi kéziratot olvasott fel. Egy hónapig szünetelt az országgyűlés. Ez az idő azonban nem múlt el nyomtalanul: az ellenzék olyan hatalmas szövetséggé tömörült, amely még a harc-vágyó miniszterelnököt is kellemetlenül lepte meg. De azért nem fordult vissza a megkezdett útról. Hánya-veti modorával csak tüzelte a »szövetkezett ellenzék«-et, úgy, hogy a december 13-iki eseményeknek szükségszerüleg be kellett következnie. Mi történt dec. 13-án? Semmi egyéb, mint hogy az önérzetében és alkotmányos érzésében mélyen sértett ellenzék a »darabantok«-ul kirendelt teremőröket alaposan elpáholta, a Házból kiverte, az elnöki emelvényt, a miniszteri székeket összezúzta és megesküdött az alkotmány megvédésére. A miniszterelnök erre mégis mintha megdöbbent volna; észrevehetőig kitért az ellenzék haragja elől. Később azonban újra a régi lett, sőt, mikor a király 1905. január 4-én feloszlatta az országgyűlést, uton-ut- félen azt hangoztatta, hogy a nemzet mellette van, a nemzet neki ád igazat. A király is azt akarta tudni, mit szól az eddigi küzdelmekhez a nemzet? Nos, már 1905. január 26-án világos volt a felelet: a szövetkezett ellenzék JUSTH GYULA. már a választások első napján többségre jutott. Az ekként vezető elemmé lett ellenzék az újból megnyílt országgyűlésen a maga embereit ültette az elnöki székbe, Justh Gyula, Rakovszky István és Bolgár Ferenc személyében. Azután első dolga volt a nov. 18-i törvénytelen határozatot megsemmisíteni. Tisza alól ^ekként egy-kettőre kihúzták a gyékényt, mire jónak látta lemondani. A király látva a nem várt eredményt, kénytelen volt a »koalícióival, mint az országgyűlési többséggel tárgyalni a kibontakozás módozatai fölött. A szabadelvű pártból kivált disszidensek nagynevű vezérének, Andrássy Gyulának jutott a nehéz feladat a királyt és a nemzetet egymással kibékíteni. Hónapokig tartott a tárgyalás, de sem Ő Felsége nem akart változtatni a kimondott »sohá«-n, sem a nemzet nem volt hajlandó követeléseiről lemondani. Mivel a 67-iki törvények becsületes végrehajtására, a külügyi képviselet teljes paritására, az önálló vámterületre, a közös hadsereg magyar részének magyar vezényszavára semmiféle Ígéretet nem sikerült a királytól kieszközölni, a további tárgyalás is céltalannak bizonyult. Erre a király junius 17-én egy pártonkivüli »ügyvezető« minisztériumot nevezett ki. A'minisztérium elnöke Fejérváry Géza báró lett, a miniszterek Scanned by CamScanner
