Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
Biztos szer. A cselédkérdés ezer baját tárgyalta egy zsurozó asszony-sereg. Mindenkinek volt valami panasza; az egyik a nagyétkű cselédeket szapulta, a másik az erkölcstelenek ellen emelt szót. — Aztán az a legnagyobb baj, hogy mire az ember észreveszi a tiszteit kisasszony szerelmes természetét, akkorára már a házat is hirbe hozza vélekedik az egyik menyecske. — Engem ugyan nem ültet fel egy dézsatündér sem, akármilyen ártatlan arcot vág is, mert én már a második napon tudom, hányat ütött az óra. — Ugyan, ugyan! Hát mi módon? — érdeklődnek valamennyien. « — O, ez nagyon egyszerű! — Igazán ? — Erre nekem biztos szerem van. — Nos, nos! — Este 11 óra tájban, mikor a kisasszony első álmát alussza, szép csendesen kimegyek a konyhába. A ruhakefét odateszem az ajkához, . . . — S azután? — Ha a kefeszőr érintésére elfordítja a fejét őnagysága, akkor nincs szeretője, de ha nyugodtan marad, sőt talán édesen mosolyog, bizonyos, hogy hive a hadseregnek. A király és a kávésnéni. Frigyes Ágost szász király egy, alkalommal két fiával gyalogosan, minden kiséret nélkül, kirándult Tharand felé. Útközben megéheztek és betértek egy, a »Szárazmalom «-hoz címzett kávécsarnokba és a király kávét rendelt. Az öreg »kávésnéni«, a mint a tulajdonosnét a vidéken hívták, nem ismerte föl a vendégét dacára annak, hogy Frigyes Ágost képe ott függött a falon a német császár képe mellett, ép azon szék fölött, a hol a király ült. A többi vendégek sem igen vetettek ügyet rá és igy nem ismerték föl. A kávét sokáig nem szolgálták föl, a király megkérdezte tehát a kávésnénit, hogy nem hozhatná esetleg gyorsabban a kávét. A nyiltszájuságáról ismert asszony, nem sejtve kivel beszél, azt felelte, hogy lassan csöpög a kávésmasinája’ hát várni kell. De különben is ? folytatta várhattok, mert nekem is várnom kellett, mig ti ide jöttetek. A király jót mulatott az öregasszony szavain és távozáskor igy szólt hozzá: — Na, maradjon csak tovább is ilyen jókedvű és nyiltszivü! Mikor az asszony később megtudta az odajáió hivatalnokoktól, hogy kivel bánt ő olyan kurtán, csak ennyit jegyzett meg:- Honnan tudtam volna, hogy király, mikor olyan egyszerű ruha volt rajta 1 — 106 — Scanned by CamScanner
