Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
92 lyal a spanyol, »én nyertem.« — »Mennyi van az erszényében?« — »Nem tudom, olvassa meg.« Az amerikai feloldja az erszény csomóját és el nem rejtheti meglepetését és ijedelmét, midőn látja, hogy száztizenhárom dublont foglal magában. A spanyol arca meg sem mozdul. A legnagyobb egykedvűséggel szedi be az aranyhalmazt, melyet elébe tesznek és távozik. De két ember, ki minden mozdulatára figyelt, egymásra néz, elfordul és anélkül hogy valaki észrevette volna őket, a terem bejáratánál találkoznak. A spanyol távozott és a piac felé vette útját. Nehéz erszényt visz, de könnyű léptekkel jár és nevet az amerikai haragján. »Haha!« siess, szólt önmagához; a gazember erszényemben nem gyanított egyebet dollároknál, és átfúró tekintetem megbénította gaz kezeit. Nem merte hamis kártyáit kivonni. Caramba, mint fog most káromkodni!« E pillanatban gyors lépteket hallott háta mögött; megállóit, de most követői is megállották. A Kearney- utca, melyen átment, még elég élénk vala, de most egy csöndes és magányos utcába lépett. Útközben aranyainak nagy részét egy ruhái alatt elrejtett övbe kezdte dugni, erszényének többi tartalmát bal hóna alá nyomá, és megszűnvén énekelni gyorsitá lépteit. A városnegyed, melyben most volt, egészen el vala hagyatva. Körülnézve, két ember árnyékát pillantotta meg, mely őt folyton követte. »Careco!« mormogá, kezét övében elrejtett hosszú késére tevén. Nem csalódhatott többé azon veszély fölött, melynek ki volt téve. Az éjjeli megtámadások elég gyakoriak voltak amaz időben San Franciscóban, nem kételkedett többé, hogy azok, kik követték, jobban vannak fölfegyverezve mint ő. Sebes léptekkel jobbra fordult, egy szögletutcába kanyarult, mely őt a gazemberek szeme előtt elrejté; azután egy ólfélébe rohant, hol egy ház felépítésére deszkák és gerendák fel voltak halmozva. Egy pillanattal később a két összeesküdött is elérte e helyet. »Hol az ördögben lehet?« szóla az egyik, minden oldal felé pillantva. »Bámulatos sebességgel kellett futnia, mert eddig legalább folyvást sarkában voltunk.« »Nem«, mondá a másik, »alkalmasint e deszkák alá bujt és azt gondolja, hogy nyugodtan fogjuk folytatni utunkat; de mint a róka kelepcébe került. Állj oda, én ide fogom magam elrejteni; igy el nem szökhetik, pisztolyainkat csak végső esetben fogjuk használni.« Mindketten ott álltak őrhelyükön, közökben a pisztoly, midőn az ólból hirtelen egy lovas ugrik ki, ki gúnyos * hangon: »buena noche, sennores,« kiált és vágtatva elrohan. »Ezer mennykő!« káromkodott fogát csikorgatva és pisztolyát fölemelve az utonállók egyike; de a lovas már nagyon is távol volt. Mig e két rabló terve ily módon meghiúsult, egy másik az Eldorado fényes termében ép ily silány sikert aratott. Reggeli három felé járt már az idő, a játszók lázas nyugtalansága lecsillapult; egy részök visszavonult a regg első sugarainál, megjutalmazva hosszú virradásokért vagy megfosztva Scanned by CamScanner
