Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
88 Jobb oldalt pompás csemege-asztal mögött, egy fiatal, szépsége és választékos öltözete miatt nagy figyelmet ébresztő leány ül; ő szolgálja fel a kávét, theát és csokoládét; általellenben van egy másik asztal, hol egy férfiú a szeszes italokat méri ki. A fiatal leányt folyton udvarlók környezik, kik, hogy néhány szót válthassanak vele, temérdek csésze theát, 45 krajcárjával a csészét, fogyasztanak. Közelben egy csoport ember áll, erős izmos testalkattal és rézszinü arcokkkal. Ezek a hegyek lakosai, kiket a kaliforniai kincsek hire ily messzire csábított. Ök az aknákban voltak, ott már egész otthonosan éltek, a földön aludtak és vadászatok prédájából táplálkoztak; de minthogy megunták már kínos munkájokat, megakarják most nézni a híres San Franciscoi Mily bámulattal tekintenek körül, mily kíváncsisággal nézik e leányt, ki a legvadabb aranyásókat és legrendületlenebb játszókat féken tudja tartani! Azon időben, mikor én a leírandó jelenetnek tanúja voltam, igen kevés volt a hölgyek száma San Franciscóban. Az egész város úgy szólva csak kalandorokból, nagyobb részt félvadakból állott. Képzelhetni mily benyomást tett ily emberekre egy fiatal leánynak szelíd és szerény arca, miután több hónapot lakatlan pusztában vagy erdőben töltöttek. Egyik másik felsóhajtott, talán hazája szépségeire emlékezett. De mi történt ez asztalnál, mely annyi kiváncsi embert von magához? Egy spanyol rakja a kártyákat és szülőföldjének egyik játékához, a monté- hoz, fog. Mellette a pénztárnok ül. Ennek jobbján egy fiatal embert veszünk észre, ki alig lehet 16 éves, s kinek szelíd, ifjú arcát szemének sötét kifejezése és halvány ajkainak rángatása tökéletesen eltorzítja. Oda támaszkodik a zöld szőnyegre, dollárokból épült falak és aranyporral telt kis erszények vannak előtte feltornyozva; bal kezét mellénye zsebében tartja és a verejték csak úgy csurog homlokáról. Ép most tesz 25 dollárt egy kártyára, és lázas tekintettel figyel a bankár minden mozdulatára. Ez egykedvűen folytatja működését, és midőn a játéknak vége, diadalmas mosoly terül el, a fiatal ember arcán. »Ma nyerek,« szól, »ma végre megboszulom magam.« — »Meglehet,« felel nyugodtan a bankár, »ma Önnek mosolyog a szerencse.« »Mindent a dámára!« — kiált hevesen az ifjú. Egy perez múlva mindene veszve volt. »Átok és pokol!« kiált elfojtott hangon, és azzal zsebéből egy kis zsákot vesz ki mely körülbelül két font aranyat tartalmazhatott. A spanyol egy pillantással kiismeri értékét és azután folytatja munkáját. »Ezermenykő!« kiált fel a fiatal aranyásó, ki újra vesztett és reszkető kézzel minden zsebében kutatgat. »Semmim többé . . . meg vagyok lopva . . . »Meg vagyok lopva,« ismétli, vad arccal és gyanús tekintettel nézvén maga körül. — »No, no« — kezdi egy poros ruhában öltözött ember, ki fején ronda kalapot visel, »ha ön nem játszhatik többé, adja át helyét másnak; menjen innen!« Én itt fogok maradni, a meddig nekem tetszik. — »Kérem,« szól a Scanned by CamScanner
