Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
75 — Majd megfordul ő — mond a komornyik nyomatékkai — csakhogy az ut mélységek mellett vezet el s az éj sötét. - - Egy ballépés és . . . Meddig lovagoljak eléje lámpással? — Jó, jó — felelt reszkető hangon a lady, de tán ne menjen eléje Stephen ? — Ö idegen a vidéken — mond Marston sötéten — de én 30 évet töltöttem itt, ő nem is ösmeri az utat, melyen én százszor lovagoltam éjjel nappal, de legyen úgy, mint a lady kívánja. — Ne veszítsen egy percet sem — válaszolt az — s nyargaljon eléje, adja isten, hogy jókor érkezzék. Marston csendesen távozott, de az ajtónál visszanézett és szemében oly komor, leselkedő kifejezés ült, hogy a ladyt hideg borzadás futotta végig- — Tudta, hogy a vén cselédnek szálka a szemében, mert jövevénynek nézi, ki urának szeretetét és bizalmát elrabolta tőle, s ki most a szolgálatában megőszültet jól összeszidja, ha ez úrnője iránti ellenszenvének valami csekélységben szabad folyást enged. — Mégis megdöbbenté ez a boszu- lihegő pillantás. — Nehány percig össze-vissza gondolkozott mindent, de aztán mosolygott balga félelme fölött. — Harminc éve híven szolgálja urát s így lehetetlen, hogy álnok szándékkal viseltessék iránta, az a szakadásos ut a félemlitő, nem a vén cseléd. így megnyugodván hallá, mint hoztak az istálóból egy lovat, melyen a lovas gyorsan elvágtatott. Mit érzett volna, ha hallhatja Marston szavait, melyeket menet a lady világos ablaka felé morgott? Ha elég ereje van, visszatartotta volna. — Most késő. — Ma éjjel szörnyű támadást fogunk tartani azon gyűlöletért, melyet sir Richard miatta irántam érez. Midőn lady Courthope egy óra múlva az ablakhoz lépve a függönyt félrevoná, eloszlottak volt a felhők és derűsen világlott a hold, hegy és völgy felett, a lég pedig bár hives de csendes volt, s az ifjú nő minden félelem nélkül pihenhetett le. Alvószobája az épület nyugati részében feküdt, hosszú folyosó végében, mely mellett több üres terem volt, távol a lépcsőtől. — Az ifjú nő azért választá, mert napának szobája volt, s igy férje igen szerette. — A magas kandalló ószerü díszítéseivel, a nymphák és szerelemistenekkel teliföstött falszőnyegek s az ódon bútorok komor kinézést adtak a szobában, de most víg tűz pattogott benne és lángja nyaldosva játszott a sárga selyem függönyökön és gyertyák égtek az asztalon. — Aludni ment mindenki? kérdé szobalányát a vetkőzésnél. — Mindenki Stephenen kívül. Scanned by CamScanner
