Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Az év története
58 26-án értesítette Kassa város közönségét, hogy a város óhajtása szerint Kassán temetik el a dicső emlékű II. Rákóci Ferencz, valamint Zrínyi Ilona, Rákóczy József, Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal, Sibrik Miklós és Bercsényi Miklósné, szül Csáky Krisztina grófné idegen földben nyugvó maradványait. A kassai dombon fogják bizonyára országos gyászünnepély keretében nyugalomra helyezni a bujdosók megszentelt hamvait. Kassán ezenkívül szoborbizottság működik, mely a dicső emlékezetű fejedelem lovasszobrára gyűjt Kassa városában mindezek lelkes hangulatot tartanak ébren, méltóan a város eddigi törekvéseihez. De hiszen úgy is van, hogy Kassa az a hely, mely a Rákóczi korral a legszorosabb összefüggésben volt mindenkor. Szilágyi Dezsőnek, a három év előtt elhunyt nagynevű államférfiu- nak emlékoszlopot állított a Tátra bércei között a Magyarországi Kárpátegyesület. Szilágyi Dezső nyaranta legjobban a torpataki völgyben szeretett tartózkodni. A hazafias egyesület most az 1200 méter magas Tarajka nevű hegygerincen egy hatszögletű csonka gúlát emeltetett, melynek egyik oldalfalába Szilágyinak domborművű arcképe van beillesztve. A csonka gúla tetején vasszerkezetű torony van, melyből pompás kilátás nyílik a körülötte elterülő szép vidékre. Az arcképet Istók János szobrászművész alkotta. A leleplezési ünnepet a Kárpátegyesületnek augusztus 7-én Tátrafüreden tartott közgyűlésével kapcsolatosan tartották meg. A leleplezés ünnepe után a vendégsereg visszatért Tátrafüredre, hol diszlakomához ültek. A lakomán Darányi Ignác volt földmivelésügyi minister mondott emlékbeszédszerü szép felköszöntőt, mely igen szép és lelkes jelenettel fejeződött be. A volt minister igy végezte be beszédét: . . . »De mi nem vagyunk államférfiakban oly gazdagok, sem lélekben oly szegények, hogy nehéz napokban Szilágyi szellemét nélkülözni tudnók. Ez a szellem segítségünkre úgy jöhet ha mi előbb elébe megyünk. Ha időzünk azokkal, akik máskor voltak«, ha emlékét szeretettel ápoljuk, lelkűnkben megújítjuk és fölelevenitjük. Hogy ez igy lesz, annak biztosítéka a mai fényes társaság. Nem hivatalos ünnep ez és mégis itt vannak a kormány, törvényhozás, testütetek és egyesek sokan, kik Szilágyi szivéhez közel állottak. Az ország minden részéből sereglettünk ide, nem hoztunk magunkkal egyebet, mint egy igaz könyet, mely páraként az égbe száll, hogy hirt vigyen neki. Vigye hirül, hogy mi nem fogjuk őt elfejteni és fülünkben csengnek a költő szavai: Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket, A lelkes eljár ősi sirlakához, S gyújt régi fényből uj szövétneket. Hogy ez a szövétnek világítson és melegítsen, soha ki ne aludjék, soha el ne fogyjon, Szilágyi emlékére ürítem poharamat.« A lelkes helyesléssel kísért beszéd után az egész közönség mintegy jeladásra felkelt helyéről és a Szózatot énekelte. Igazi magyar áldomás volL
