Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
97 — Kérem, — mondá dr. Sharpe nyugodtan, — mérsékelje magát. — De nem mérsékelem. Önök csaló gazemberek. — Kérem, kérem! — Az állam minden lapjában nyilatkozni fogok. — kiabált Kronheim, kit a doktor nyugalma csak még jobban felbőszített, — pellengérre fogom önöket állítani s megmutatom a világnak, mily zsiványok és csalók önök. Zsebmetszők, akasztófára valók. — Kérem! — mondá a meghatalmazott törhetlen nyugalommal. Kronheim szavak nélkül ordított dühében. Nem talált szavakat. Dr. Sharpe a második sakkvonást tette. — Igen, Kronheim ur, mi nem fogjuk az illető összeget kifizetni, nem akarjuk kifizetni s nem mondunk okokat, hogy miért nem akarjuk kifizetni. Kronheim alapjára kezdett jönni a rejtélyes viseletnek. — Hogyan? — szólt dühtől [tajtékozva és szemei kidüledtek üregeikből. — Csak nem hiszik talán, hogy az öcsémet talán meggyilkoltam? — Nem hiszszük, hanem tudjuk! — riadt fel dr. Charpe villámló szemekkel, mennydörgő hanggal. Mintha a mennykő csapott volna le mellette, Kronheim egyszerre odalett. Elhalványult s egy percig elképedten meredt dr. Sharpe villámló szemei közé. Aztán kalapját vette és hirtelen távozott. Dr. Sharpe egy darabig nézett utána, akkor homlokára ütött. — Eh, ez el volt hibázva! De azért nem szabadulsz meg, átkozott gazember! V. A mit dr. Sharpe egyszer feltett a fejében, attól nem egy köny- nyen állt el. Kronheim másnap ismét egy rövid biliétet kapott: »Titkos beszélgetés végett. Hat órakor. Dr. Sharpe.« Sokáig tűnődött rajta, de a félelmet nem ismerte. Megjelent a mondott időben. A doktor rejtélyesen mosolyogva, igen előzékenyen ment eléje, nem úgy, mint tegnap. — Ön igen heves ember, mister Kronheim, — mondá békéltető hangon. — Hogy megharagudott tegnap. Kár volt. Nem értett meg engem? Én csak azt akartam önnek tudtára adni, hogy titka kezemben van, hogy tönkretehetem; de nem, hogy ön megharagudjék s az én jó akaratom felett kétsége támadjon. 7 Scanned by CamScanner
