Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)

Szépirodalmi rész

92

Ez embernek nem volt félelme, szánalma, egy szóvá e íismere e. Nyugodtan ült karszékében, szájában szivarjával s összetett kezeine ujjaiva hasán dobogtatva, tervét kezdé fontolgatni, Tisztában volt magával, de azért nem lehetett rajta izgalmakat észrevenni; nem is volt izgatott. A szokott órában ebédelt Horn Lajossal, jó étvágygyal evett, s egy cseppel sem i\ott többet vagy kevesebbet a szokottnál.

Evésközben mondá Lajosnak, hogy jó lenne holnap elutaznia New- Orleansba az érkezett kőszenet átvenni. Oly közönyösen mondá ezt, miszerint látszott, hogy nem bánja, ha nem megy is. Nem is bánta.

Lajos mosolygott rá, s azt felelte, hogy elmegy.

Este felé, midőn a munkások széledezni kezdtek a gyárból, azt mondá Kronheim Hornnak:

— Mielőtt a munkások mind elmennének, kérlek, menj ki és rakass tüzet a kádak alá, töltesd meg a kádakat és tetesd helyre a hengereket.

— Hát dolgoztatni fogunk éjen át is?

— Dolgozni, öcs, dolgozni. Az üzlet jól megy, gyártmányaink igen keresettek s raktárunk üres. Rajta kell lennünk, hogy készletre tegyünk szert. Maradjunk fenn az éjjel. Alkalmas idő lesz, hátrányban levő számadásainkat rendezni, a gyár pedig hadd működjék. Ki-kinézhetimk a tüzet szítani s a kádakat megkavargatni. Én egy cseppet sem vagyok álmos, te pedig holnap kialhatod magadat a gőzösön. Ott okosabbat úgy sem fogsz tehetni.

Lajos kiment, hogy a parancsokat kiadja, Károly pedig uj szivarra

gyújtott.

Csakhamar ütött a munkaszünet órája, s a még hátralevő munkások tömegestől eltávoztak. Lajos körülnézte az égő kattanokat, a zakatoló csont- zuzó hengert, a kádak tartalmát megkavargatta és visszatért az irodába.

A gyár minden oldalról magas falakkal volt körítve, s a bemenelt erős nehéz vasajtó őrzé. Nagy, puszta, sok osztályú épület volt, két udvarral, melyeken kocsik és mindenféle eszközök voltak összehalmozva.

Sötét volt, s a magában működő gyár kétszeresen elhagyottnak, ridegnek tetszett.

— Tedd be az ajtót, öcs, — szólt Károly, midőn Lajos belépett, — s vedd elő a könyveket. Igaz, most jut eszembe, a te életbiztosításod a phoenix-társaságnál körülbelől lejár, mielőtt New-Orleansból visszatérnél. Legjobban teszed, ha most mindjárt Írsz egy levelet dr. Sharpénak s elküldöd a hátralevő részletet. Írd meg neki, hogy délre utazol s a dolgot tisztába szeretnéd hozni. Az összeg igen nagy, a mint tudod, nem lehet csak oly könnyedén venni.

— Igazad van, bátya, — szólt Lajos és elővéve egy levélpapírt, röviden fogalmazta sorait «dr. Sharp urnák, a phoenix-társaság igazgatójáScanned by CamScanner