Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
90 iparos, nagy politikai jelentőséggel. Saját gyárainak készítményeit saja iaÍ0,n szállttá a világ minden részébe, s különösen hires volt egészséges ég íaj a- táról, teljes mentességéről a fekete haláltól és váltóláztól. A legrégibb hollandus alapítók fiai voltak: Kronheim Károly és Horn Lajos. Egy anyjuk volt és két apjuk, a mi az első perezre bonyodalmas történetnek látszik, hanem könnyen megfejthető. Müller Katalin ugyanis mint leány hagyta el hazáját, a jó német alföldet; még a hajón megismerkedett Krónheimmal, felesége lett, egy fiúval megajándékozta és eltemette, két évi gyászos özvegység után pedig újra férjhez ment Hornhoz. Midőn a halál Müller Katalin és második férje közt is felbontá a társadalmi összeköttetést, fiai egy újat alakítottak e ezég alatt: «Horn és Kronheim szappan, vegyészi szerek, csontliszt- és más trágyanemek gyára», a mi egy kissé szintén erőszakolt összeállításnak látszik, Amerikában azonban nem törődnek azzal, hogy az iparágak összeillenek-e vagy nem, csak a dollárok tekintetében összhangozzanak. Brownsvillében nőve fel, amerikaiak, Írek, angolok s Európa egyéb más söpredéknépségének társaságában, Horn és Kronheim minden holland jelleget levetkőztek, a nélkül, hogy helyette más valami szint öltöttek volna fel. Világpolgárok voltak, csak természeti hajlamaikban különbözve egymástól, másban semmiben. Horn Lajosnak volt szive, melyben szenvedélyek tanyáztak, Kronheim Károly szív helyet egy darab izommal birt mellében, hanem abban is voltak szenvedélyek, de rosszak. Kronheim Károly még kitűnő volt a miatt is, hogy a félelmet nem ismerte. Vannak emberek, kiknek nincs érzékük az erők egyenlőtlensége iránt, s ezt nevezzük anyagi tekintetben a félelem, erkölcsi tekintetben a lelkiismeret hiányának. A testvér-társak békésen főzték szappanukat, őrlék csont-lisztjüket, gyárták trágyanemeiket és halmozták doháraikat. Gazdagok lettek, s minél gazdagabbak, annál inkább vágytak családi élet után. Előbb azonban szerelmesek lettek s mindketten ugyanazon egy hölgybe lettek szerelmesek, a ki igen szép és szeretetre méltó volt, de mindkettejök felesége még sem lehetett. Ekkor egyszer Kronheim azt mondá Hornnak: — Hallod-e Lajos, mondj le a kedvemért arról a leányról. Lajosnak ez az eszme egyáltalában nem tetszett. — Azt nem cselekszem! — viszonzá. — Mert ő eljegyzett arám. Nem hagyom el, mig élek. És büszkén elhagyá bátyját. Kronheim sokáig nézett utánna sötéten, akkor összeszoritá ökleit és fogai közt susogá: Jó. Tehát meghalsz! Scanned by CamScanner
