Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
88 tova, istenhozzádot sem mondtam Belladonnának, hanem mint egy elűzött koldus sompolyogtam ki. — De midőn az ajtókilincsre tevém kezem; bátorságom növekedni kezdett; s midőn az utcán voltam mármint szabad ember kezdek lélegzeni, az öreg a kapuban állott és én hozzá fordulva mondám neki. — Uram, ön velem méltatlanul bánt, na de én elviselhetem, de leányát, leányát, ne bántsa; ne szenvedjen szegény semmiért, hisz ha ön tőlem felvilágosítást kért volna, én mindent elmondtam volna! a dolog ártatlanságát szintén átlátja; az én nevem Sydale lovag. — Miféle nevet említett ön? kérdé az öreg egészen megváltozott hangon. — Sydale lovag. — Azt ön gondolta, hogy idegen vagyok, de azt nem, hogy egy amerikai nemes. — Várjon, várjon egy percig, szóm van önhöz, uram! S ezeket mondva, zsebéből egy csomó levelet vont ki; ön amerikai, mely részéből az egyesült államoknak? — Uj-yorki. — Van önnek ott egy nagybátyja? — Igen, Mr. Starr Jakab. Tán irt nekem? és szivem ajkamra szökött, midőn látám, hogy egy levelet von elé. — Igen itt van egy levél, im vegye, de Mr. Sydale, ezt nem nagybátyja irta, hanem az ő ügyésze irt nekem. Tudatom önnel, hogy nagybátyja meghalt. De könnyítse meg e hir feletti bánatát az, hogy ön 90,000 dollár évi jövedelem örökösévé tétetett, s ügye rendezésével hivatalunk bízatott meg. Mr. Sydale, minden percben fölveheti első évi illetékét. — Uram, mondám én, be sem várva az öreg szavait, nem lenne oly szives nekem 50 frankot kölcsönözni? — Szívesen Mr. Sydale, s ő mosolyogva vonta elé tárcáját. Előbbi viseletem miatt Mr. Sydale, nem akarom magamat menteni, folytatá a pénzt átnyújtva, önnek minden esetre nem volt igaza, mindent megérdemlett, de ha ma nálunk akar vacsorálni, iparkodni fogok mindent elfeledhetni, úgy hiszem, tévé hozzá mosolyogva, Belladonna is iparkodni fog. Nehány köszönő szót rebegtem, s elfogadám a meghívást. Azután kirohantam a házból, s öt perc múlva a legkönnyebb pár cipővel tértem vissza. — És bizonyosan tudja ön, szólt közbe Belladonna, hogy piros hajtásúak voltak topánjai? — Fölöslegesnek tartom az elbeszélés végét is kérdezni, monda barátom, kiégett szivarát eldobva. Egy csókot édes nőm? Belladonna! Scanned by CamScanner
