Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
84 olyan, pénzügyeim állásáról mitsem tudó tekintetet vetett reám, hogy 1^. tetlen volt neheztelnem. — Ön elfelejti Belladonna, hogy a cipőt pénzért veszik? — Oh, bocsánat! — szólt megszorítva kezemet — arra nem js gondoltam, de hisz itt cipészem, szólt mintegy hirteleni gondolattól megragadtatva, miért nem megy el hozzá? — Ha ön Pliguriet gondolja jó Belladonnám, akkor ismét egy bizonyos dologra kell figyelmeztetnem önt: ő csak hölgyeknek varr topánt s alig hiszem, hogy jól összhangzanék a vén kabát és az uj csinos hölgycipő. — Arra sem gondoltam, feleié mosolyogva; oh ha atyám egy kis pénzt adna! De ő abban a hitben van, hogy nekem arra nincs szükségem, kérni pedig szégyenlek. — Ejnye gyermek! hát azt gondolja, hogy elvenném kegyedtől a pénzt? Nem, ennyire még nem mentünk, hiszen van kilátásom az örökségre, melyet — itt megakadtam, — a szegény Belladonna, érzékeny szerelme dacára sem tarthatott vissza egy könnyű mosolyt, örökös kilátásaim felett. — No jó, nevess csak, Belladonna, nem haragszom, hanem mindenesetre várhatom az örökséget; de ha akarod, többet ezt a dolgot előtted nem említem. Tudod, nekem van egy nagybátyám Starr Jakab, ennek van tíz millió dollárja, s nekem előérzetem van, halála után e pénzből rám szép összeg jutand. Hat hónappal ezelőtt Írtam neki, de még nem nyertem választ. Ő nagyon agg, hátha meghalt! Jaj Belladonna, be jó volna igy egyszerre meggazdagodni. Akkor futnánk ám még a papához! — de nem — először a cipészhez, s vennék magamnak szép, finom cipőt. Ugy-e szép lenne, Belladonnám? — Igen! aztán elmennénk a legjobb szabóhoz, s aztán vennénk pompás ruhát — — úgy hiszem a kék szin, ezüst piros szegélylyel neked igen jól állana kedvesem! ? — Ah, kinevetsz! nem tesz semmit; azután szép lovakat, kocsit vennénk, — de nekem, megmondom előre, fedett kocsi nem kell, — végig hajtanánk a főutcákon, s a papa háza előtt megállanánk, s a mint a zorgo jármű megállapodnék, az öreg ur kinézne az ablakon, hogy meg mi az? — És jó Isten! hogy elbámulna, látván az ő Belladonnáját egy nagy, fényes ur mellett. — Belladonna! — Egy előkelő idegen oldalánál. — Hadd el, Belladonna, már ez sok. — Kinek olyan szép fekete bajusza van* — És piros hajtású kabátja! Scanned by CamScanner
