Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Az év története
látható: »Utolsó Rákóczi Bercsényinek, Utolsó Bercsényi Forgácsnak.« Borosnyai László kuruc vitéz pengéjén ez a felirat olvasható: »Szebb meghalni, mint gyalázatosán élni.« A kiállítást nagy számmal szemlélik úgy a városbeliek, valamint a vidékiek. Junius 8-án Dolhán, Rákóczi szabadságharca első csatájának helyén, egy emlékoszlopot lepleztek le nagy ünneplés keretében. A fehérmárvány oszlopot, tetejében kiterjesztett szárnyú bronz turul-madárral, az ott elesett kuruc vitézek emlékének szentelték. Az ünnepi istenitisztelet után kivonult a közönség, a hatóságok, a vidéki küldöttségek, a máramaros-szigeti felsőbb iskolák ifjúsága s az elemi iskolák tanulóserege. Megható és lelkesítő beszédek, s közben a Teleki kastélynak a térre néző bástyáiról hangzó tárogatószó, mind-mind nemes érzelmeket támaszthattak a lelkes közönségben és a tanuló ifjúságban. Rákóczi dicső szabadságharcának 200 éves emlékünnepét még folyton ünnepük mindenfelé az országban városok, egyesületek, intézetek, asztaltársaságok, a mi annak a jele, hogy a magyar nép a nemzeti érzésben megfogyatkozhatatlan. A Rákóczi emlékünnepek kapcsán a budapesti főiskolai ifjúság vezető elemeinek lélekemelő gondolatuk támadt. Elmentek Kassára az ifjak s a Rákóczi-kiállitás egyik legnagyobb kincsét, a Rákóczi Ferenc bölcsőjét megkoszorúzták. A koszorú szinezüstből való, de hát milyen kincs az ifjúságnak ez a gyöngéd szeretete, a melylyel dicső emlékünket övezik! A hazafias kegyelet érzelmének nem kevésbbé magasztos kifejezése a Konstantinápolyba, Rákóczi Ferenc sírjához rendezett nagy zarándoklat, a melyben az ország minden vidékéről számosán vettek részt. A nemzeti együttérzésnek impozáns megnyilatkozása most már alighanem előbbre fogja vinni az idegenben nyugvó szent hamvak hazaszállításának ügyét is. Gróf Szápáry Pál fiatal mágnás jóizlésü gavallér, szép eszméjét valósította meg május 13-án. Egy Dunai ünnepnek nevezett látványossággal tömérdek idegent vonzott a fővárosba. A látványosság pompás, s hogy az eszme életrevaló is volt, mutatja az, hogy az ünnepély jövedelméből 100 ezer korona jutott a jótékonysági egyesületeknek. A rendezőség nagy arányokban intézkedett a látványosság elrendezésében. A hatalmas folyam két partját színes lámpákkal szegték be. A Dunán járó hajók ezernyi lám- . pávai kivilágítva, a hidak is mesés tüzkoszoruba fonva, a királyi palota, a halászbástya, a parti paloták kivilágítása, a 8 órától 10-ig szakadatlanul a magasba törő tüz-röppentyük világitása, s mindennek a viz tükrében való tündéries visszatükröződése valóban páratlan látnivaló volt. Ő felsége a király Lajos Viktor, Ottó és József Ágost kir. hercegekkel, Mária Jozéfa és Auguszta kir. hercegnőkkel a várpalota terraszáról nézte a tűzijátékot. A többfelé elhelyezett zenekarok zengedezése közben eregette Brook nevű angol tüzijátékmester a szebbnél-szebb rakétákat. Legelsőbben is harminc— 52 — Scanned by CamScanner
