Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
70 Klári utolsó perczeit éli. A haldokló felveti szemeit körülnéz, úgy látszik, keres valakit. Fáradtan hajtja vissza fejét párnáira, szólni akar valamit, de a szó elakad a torkán, s az ajkát leső doktorok is csak annyit hallanak, hogy: — Alfons, bocsás . . . Klári utolsót lehelt, s ezzel együtt egy fiatal, szerető gyermekszív dobbant utolsót. Puybroche márki különös esetei. Irta: Heltai Jenő. A probléma. A márki, a kinek huzamos ideig hirét sem hallottam, nem rég betoppant hozzám. — Szereted-e a sakkrejtvényeket? — kérdezte tőlem. — Nem. — Csodálatos, mennyire egy az Ízlésünk. Én sem szeretem. Hát a lélektani problémákat? — Azokat sem. — Ennek igazán örülök. Tehát ha megengeded, föladok neked egyet. — Adj föl inkább egy pénzes levelet. — Nem vagyok abban a helyzetben. Az eset a következő: Stopp Jeremiás Hugó, nyugalmazott nikaraguai vezérőrnagy és én Bécsbe utaztunk. Pozsonyban beszállt a kupénkba egy fiatal hölgy. Szép volt mint a hajnalhasadás és büszke, mint Nubia párducza. Mit szólsz hasonlatomhoz? — Gyönyörűek! _ Ez az én véleményem is. Udvariasan köszöntöttük és ő nyájas leereszkedéssel fogadta köszöntésünket. Erre bemutatkoztunk és dohányengedélyt kértünk. — Dohányengedélyt? Nos igen. Hogy szivarozhassunk. О megadta az engedélyt sőt maga is rágyújtott. Mit szólsz hozzá? — Előkelő hölgy lehetett. Tudtommal csak előkelő hölgyek czigarettáznak. — Valóban úgy van. Szerfölött előkelő hölgy volt, mint utóbb megtudtam, Cascara-Sagrada grófnő. _ Enyje de ismerős név! — Egyike a legrégibb grófi családoknak. Cascara-Sagrada Kázmér Scanned by CamScanner
