Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)

Általános rész

nyolczvannégy éves korában. 1852-ben szerződtették a Nemzeti Színházhoz. Felesége a világszép Munkácsy Flóra a Nemzeti Színház ünnepelt művész­nője volt. Ahhoz a nagy gárdához tartozott, mely szinte legendás hősökkel népesítette be a magyar színművészet történetét. A márcziusi ünnepélyek zaja töltötte be ez idén is utczáinkat s a ^ jövendő generációja méltóképen lelkesedett a múlt nagy férfiainak emlékéért, mialatt valaki elhagyatva, elfeledve, sokaktól gyűlölve zárta le örök álomra szemeit. Ez a valaki csak költő lehetett. Tolnay Lajos, aki az egész világgal harczban állott, de önmagában békében élt, ebben a mozgalmas hónapban ^ halt meg. Első ízben a hatvanas években tűnt föl lírai verseivel. Kis vártáivá Marosvásárhelyre hívták meg lelkésznek. Szókimondó természete miatt Marosvásárhelyen sem volt sokáig maradása. Budapestre ment, hetilapot indított s valóságos szenvedéllyel támadta benne az úgynevezett tekintélye­ket. Aztán ő is belefáradt a harczba, tanár lett, egymásután irta szatirikus élű könyveit s olyan csöndben élt, hogy csak akkor vették észre, mikor már meghalt. Ekkor tűnt föl Afrika déli részén Delarey búr tábornok neve, aki Meribogó mellett megverte a Meuthen lord parancsnoksága alatt álló angolokat. A márcziusi napok sűrűn szedték az áldozatokat legnagyobb em­bereink sorából s hogy a halál méltóképen fejezze be e havi működését, utoljára elvitte még Tisza Kálmánt is magával. Borosjenői Tisza Kálmán életéről, politikai jelentőségéről itt beszámolni vakmerő vállalkozás volna. Államunk életében minden fázisában érzik, hogy ő köztünk járt, hogy erős keze nyomot hagyott köztünk. Itt meg kell elégednünk annyival, hogy a nagy államférfiu elhunyta mélységes gyászt fakasztott a szivekből. Temetése avval a pompával és meghatottsággal folyt le, mely a nemzet igazi nagyjait megillette. Muzeum körúti palotájában, ravatala körül megjelentek a kép­viselőház elnökének vezetésével a képviselők, a kormány tagjai s vallás­felekezetének főpapsága. A király s Vilmos német császár meleg részvét­táviratban fejezték ki gyászukat. Tisza Kálmán holttestét ősi pátriájába Gesztre vitték, ahol a család egyszerűen nemes sírboltjában helyezték nyugalomra. A holttestet sokan kisérték el legutolsó útjára s a gyászolók közt az özvegyen gyászoló fián Tisza István grófon kívül, az egész család, sok képviselő s két miniszter voltak jelen. Tisza Kálmán az »erős« politikussal egyidőben halt meg az »erő­szak« politikusa, Cecil Rohdes is. Cecil Rohdest szerették Afrika Napóleon­jának nevezni, nem egészen találóan. Az ő életének nem a hódítás, hanem I csak a pénz volt a jelszava. Össze is rabolt Dél-Afrikában, ahol a fok­gyarmat miniszrerelnöke volt. annyi pénzt, amennyit csak birt. Utolsó válal- kozása a burföld meghódítása volt. Ő a főokozója a három évig tartó, véres angol-bur háborúnak. Utolsó vállalkozása sikertelenségével szállott sirba. Száz és százezer ember kiontott vérén át úszott a halál országába. — 44 — Scanned by CamScanner

Next

/
Oldalképek
Tartalom