Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
106 Megtalpalt adomák. A járásbíróság előtt valami per folyik, a melyben Mandelblüh Izsák a felperes és alsó-korompai Gorombay Balázs végzett földesur és tartalékos hcnvédhuszártiszt az alperes. A per tárgya némi kölcsönpénz, a mit alperes nem akaródzik visszafizetni. Mandelblüh Izsákot halgatják ki eskü alatt. Figyelmeztetik az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire. Azután jönnek az általános kérdések: — Neve? — Mandelblüh Izsák. — Hány esztendős? — Ötvenhat bisz hundert. — Vallása? — Zsidó. A biró figyelmezteti: — Nem zsidó, hanem izraelita. — De kérem, most zsidó vagyok, erősködik az Izsák. ■— Micsoda beszéd az, hogy most zsidó? Hiszen az mindegy: zsidó vagy izraelita. Csak a törvény kifejezése az, hogy izraelita. De bizony tekintetes királyi járásbíróság, nagy különbség van a kettő között. — Ugyan már micsoda no? — Mikor pénzt kérnek tőlem kölcsön, akkor vagyok én egy derék izraelita polgártárs. Mikor meg vissza ktV a pénzt fizetni, akkor vagyok én egy büdös zsidó. Ez a külömbség van az izraelita és a zsidó között. * * * Mikor a delegáczióban pénz kérnek tőlünk, akkor vagyunk mi a lovagias magyar nemzet. Mikor meg a jogainkat követeljük, akkor vagyunk Kossuth-Hunde és Saumagyaren. Gazdag ember. Egy asszonyság mindenáron meg akar házasítani egy fiatal embert. — Hát miért nem forgolódik ön egy kicsit a Katika körül? — Mert az gazdag leány, én meg szegény legény vagyok. — No jó, hát halgasson ide: ugye van önnek orra? még pedig elég termetes orra. Le engedné-e vágni az orrát tiz-huszezer forintért? — Nem én. — No lássa: hát hiszen akkor önnek van egy tiz-huszezer forintot érő vagyona! Scanned by CamScanner
