Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Vadászat a havon.

Pardon! hogy egy kissé messziről kezdem. De hát mindennek meg kell adni a módját s igy ebbe a történetbe sem ronthatok bele ajtóstul.

Ebéd után volt.

Az asztal már le volt szedve, csak egy boros üveg állott rajta szomorú hírmondójaként annak a nótának:

Minek is van szerelem a világon ?

Mert: az egyik azt mondja:

úgy szeretlek, majd megeszlek,<

a másik meg:

úgy szeretlek, hogy megiszlak.

Mondom — ennek az igazságnak beváltása volt az a bús üresség, a mely azt a boros üveget oly véghetetlenül bánatossá tévé.

Hosszú, kékes felhők úszkáltak a szobában, a melyek Pali bátyánk pipájából kibodorodva, kellemes homályba borították a helyiséget és bizonyságot tettek Pali bátyánk finom jó Ízléséről, a ki ámbár törvény embere, de nem veti meg a dohányt, ha a fináncz keze nem vettette is rája árnyékát.

Pali bátyi szundikált. Oly pompásan beleillett az ő végig gömbölyű termete a nagy karosszék kopott, itt-ott vedlett puhaságába, mintha együtt kerültek volna ki az Alkotó kezeiből. Az újság kiesett kezéből, a pipa kifordult húsos szájából és ő szuszogott, még pedig úgy, hogy szu- szogása testvérek között hortyogásnak is beillett volna. Valami nagyon különös álmai lehettek, mert arcza, a mely egyébként az erősebb rózsaszín és a bazsarózsa színárnyalatai között játszadozott, lassanként egészen haragos vörössé változott, az orra, a melyen különböző kék erecskék. futkostak nagy össze-visszaságban, egyszerre lángban égett, homlokán kidagadtak az erek, akár a kisujjam s az öklét félelmesen össze-összeszoritotta.

5

Scanned by CamScanner