Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Az év története
46 Vörösmarty Mihály 1800—1900. Ünnepe volt a magyar nemzetnek! Ünnepe volt főleg Fejérvárme- ^ gye és Székesfejérvár szab. kir. város lelkes közönségének! A fergeteges viharral daczoló érczszobor áll s érczszemének néma komolysága tekinté a százados nagy napon az ünneplő magyar lelkesedését, melyben visszatükröződött a nagy »költő-király« nagy szellemének egy-egy megtörhetlen sugára, betölté a puszták szegény, piszkos viskóinak légkörét, a paloták fényes termeit, átlövelt a nemzet szivén s hatása alatt ifjak és vének ajkán lelkes ima kél: Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar!« Hogy a hárfa húrján a szívnek gyengédebb érzelmei reszkessenek, előbb sodorni kell azt a húrt. Te megtetted ezt költőink királya! Zengő nyelvet adtál a lant szavának s szellemed hatalmas erejével tetted soha el nem mulóvá! Ünnepeltünk! Ünnepeltük a közös nemzeti jellegnek, a nemzeti összességnek szószólóját, kinek egyéniségében egy egész nemzet élete nyilvánul; a kinek kora és költészete egy szép álom a múltból, reménysugár, biztató hang a jövőbe. Ünnepeltünk! Ünnepeltük annak az emlékét, a kinek »sorsa tragikus volt, a jós sorsa, a ki tudta, előre megjósolta a »nagyszerű halált.« Ő, kinek költészetét a nemzeti dicsőség tette, ebben élt, lelke ebben fürdött mint a sas az égben, mint a czédrus a verőfényben s egyszerre bukni látta nemzetét. A kétségbeesés megrepeszté a legforróbb honfi szivét, kioltá a legfényesebb lángelmét.............ki egykor hős erővel dörögte oda:' »Rendületlenül !< — Most utolszor igy szólt, hogy elbirhatatlan keservét tompaságba fojtsa: »Rendüljön meg a velő az agyban!« .... De a szív még egyszer dobban: Lesz még egyszer ünnep a világon!« És volt és lesz ünnep e hazában, az emlékezés ünnepe! Nagy kincse a léleknek az emlékezet. A mi buzdít, a mi vigasztal és a mi felemel, azt az emlékezet nyújtja a léleknek. Vegetálnánk, megsemmisülnénk, ha Scanned by CamScanner
