Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 106 Egy tanú, nem tanú. Paraszt asszony. Kérem alásan bíró uram, egy tyúkomat ellopták az éjjel, a szomszéd asszony lopta el biztosan. Biró. Hja lelkem, azt könnyű ám mondani. Ki a tanúja reá? Paraszt asszony. Hát az a jóságos Isten, a ki felettünk van és mindent lát. Biró. Jó asszony, itt nem tehetünk semmit, mert hát a törvény is azt rendeli, hogy egy tanú, nem tanú. Aggály. — Hodj ez a fürdőjedj ? — Hatvan Krajczár. — Hiszen oz roppant drágo! Vegyen tizenkét darabot, akkor csak negyven krajczárba kerül darabja. — Mböh! Mit tudok én, hodj élek-e tizenkét esztendűt. Mert muszáj. Apa. Édes gyermekeim, legyetek engedelmes gyerekek. Látjátok, az a jó ember, a ki engedelmeskedni tud. Én apátok vagyok, mégis engedelmeskedem ! Pisti. Igen, a mamának! Laczi. Igen, mert muszáj. Nagy csapás. P. doktoréknak hetedik gyermekük született. Ilonka, a legidősebb, újságolja a nagy családi eseményt: — Jaj, borzasztó csapás ért megint bennünket! — Az Istenért! Mi történt? Mondd hamar kis lányom! Talán csak nem beteg a mama? — A mama betegen fekszik, de az nem tesz semmit; — hanem képzeljék csak! — épen az imént született — az ötödik lányunk! A szokás hatalma. Hadnagy. Mi a maga foglalkozása a polgári életben, Salzstsangel ? Salzstangel. Vigécz, kérem olásson. Hadnagy. Most már értem, hogy miért siet oly nagyon az einzel- marsban, mintha kergetné valaki. Scanned by CamScanner
